2017. március 22., szerda

A fűszerkatona - Hét földrész meséi



Írta: Finy Petra
Illusztrálta: Szegedi Katalin
Kiadó: Cerkabella, 2013
Oldalszám: 72

Hol fakad a fiatalság forrása?
Mit ajándékozott a citromtündér az embereknek?
Mivel jutalmazta meg a jaguáristen a piaci macskát?
Hogyan szelídítette meg a szerelmes lány a vad halakat?
Mi a rizsszellem titka?
Miért van a rénszarvasoknak angyalszárnyhoz hasonló agancsuk?


Finy Petra hét földrész ősmeséit írta meg e kötetben. A mítoszok világát idéző történetekben istenek, varázslók, tündérek, szerelmesek, különleges állatok mesélik és teremtik újra a világot - és teszik mindezt fanyar bűverővel.

Egy könyv története képekben 

Talán nem mindenki tudja, hogyan született meg a Szegedi Katalin által illusztrált, 4 éves kortól ajánlott, rövid mesék válogatását tartalmazó Fűszerkatona című  gyerekkönyv.
Pár évvel ezelőtt  a karácsonyi meglepetésem egy nyárra szóló utazás volt Ecuadorba. Emlékszem, az ajándékom egy fehér boríték volt, benne a férjem által készített rajzzal egy vulkánról. A hatalmas örömbe (ilyen messzi és kalandos helyre még sosem jutottam el) némi üröm is vegyült, hiszen azonnal összeszorult a szívem, hogy a lányaimtól két hétig távol kell lennem. Akkor merült fel bennem egy "házi mesekönyv" megírásának az ötlete.


A lányok tehát minden napra kaptak egy mesét, ahhoz kapcsolódóan, hogy éppen merre jártunk. És persze egy fekete-fehér rajzot is, hogy színezőként is tudják használni a könyvet, miután a nagymamák elolvasták nekik az adott nap történetét.
A köderdőnek nevezett Andok misztikus magaslati dzsungelében, melyben a különleges broméliák és orchideák úgy nőnek, mint a pitypang a mezőn.
A Napo-folyón épp a dzsungelben található bungalóink felé tartunk. Emlékszem első éjszaka egy percet sem tudtam aludni az esőerdő ezer hangja miatt. Az itthoni rejtelmes tücsökciripelés semmi ahhoz a mágikus hangzavarhoz képest.
A dzsungel, melyben a többi közül kimagasló, hatalmas fákat "anyafáknak" nevezik. A különleges erejű fákhoz járnak a sámánok tanácsot kérni, és itt lépnek kapcsolatba a transzcendens erőkkel.
Egy sétáló pálma előtt guggolok, amely gyökereit emelgetve (persze nagyon-nagyon lassan teszi ezt, vagyis nem kellett attól félnünk, hogy elszalad a fotó elől) halad a fény felé. És hogy mi a kezemben az a fehér tégla? A madarász férjem madárhatározó könyve, mely az összes ecuadori faj leírását tartalmazza, és amely remekül használható kézi súlyzóként is.
Az őserdei szállásunk bejáratát egy madárpók őrizte (a pókok állítólag az írók totemállatai, úgyhogy szerencsés jelnek tekintettem).
Eleinte féltem tőle, de rájöttem, hogy békés: este előbújik, sütkérezik egy picit a holdsütésben, aztán nappal alszik egy nagyot. Arra inkább nem mertem gondolni, mikor vadászik és mire. Bíztam benne, hogy holdfényevő.
A dzsungelben egy kíváncsi papagájjal barátkozom, de akármennyire is igyekeztem nála bevágódni a papagájrózsaszín pólómmal, őt inkább a fényképezőpántja hozta lázba.
Ez a csodaszép béka mérget termel a bőrén, melybe az indiánok régebben belemártották a nyilaikat vadászat előtt.
A tapír nagyon eleven és vicces élőlény, jókat vidultam rajta, imádom a mókás orrát. Ha amerikai plasztikai sebész lennék, az egyik hollywoodi sztárnak egyszer biztos csinálnék tréfából egy tapírorrot.
És megérkeztünk az ajándékban ígért vulkánhoz, amely épp dühösen füstölög. A Tungurahua fenséges és félelmetes látványát soha nem fogom elfelejteni.
A vulkán tövében fekvő Banos városában útfestések jelzik a menekülés irányát lávaveszély esetére. 
Nem mondom, hogy nagyon nyugodt voltam, amikor egy ilyen mellett sétáltam el. Szinte láttam magam, ahogy tágra nyílt szemmel, visítva szaladok a fortyogó láva elől, természetesen roppant fegyelmezetten, csakis  a helyes irányba, amerre a nyilak mutatnak.
"Az ördög üstje" vízesés, amely annyira megihletett a nevével, és őrjöngő párapermeteivel, hogy született róla egy azonos című mese is.
Emmát és Lénát sokat hordoztam kendőben, elöl és hátul is, ezért muszáj volt lefotózni ezt az ecuadori asszonyt. A kötözési technikája ugyan elég sajátos és virtuóz, de azon nem változtat, hogy a gyerek anyja aurájának védőernyőjében nőhet fel.
A 4000 méteren fekvő Quilotoa-krátertó szépségére nincsenek szavak, vagy csak nagyon szimbolikusak. Ezért írtam meg róla az Istenek tűzrakóhelye című mesét. A süppedő hamuban leballagni a partjára egészen különleges élmény volt.
A sapka-polár párosításból már lehet következtetni arra, hogy hűvösebb részen járunk. Egy varázslatos, bakterházból panzióvá alakított szállás mellett dédelgetem az egyik lámát. Vikunyák is élnek is a Chimborazo magaslatain, de ők vadon, így őket nehezebb megsimogatni.
A házőrző láma a 6310 méter magas Chimborazo előtt. Ez a hegy állítólag fiúhegy. Nem tudom, mire alapozzák a helyiek ezt a tézist, de igazuk lehet. Én legalábbis éreztem, hogy tényleg egy kicsit maszkulin. Kemény, érdes, szélszavú, "ki-ha-én-nem"-típusú, őszinte hegynek ismertem meg.
A Chimborazo előretolt alaptáboránál, 5000 méter magasságban, ahová ugyan küzdelmes volt felmászni, mert a tüdőnknek úgy kellett összevadászni a levegőben azt a pár szem oxigénmolekulát, de az érzés,hogy fent lehettünk, minden fáradságot megért.
A Cotopaxi alaptáboránál, 4810 méter magasan. Ez a hegy meg állítólag női hegy, ami szintén érezhető volt: lágy, sejtelmes és kiszámíthatatlan hegynek rémlett nekem, melyből úgy hömpölyög a sok érzelem, ahogyan a gleccser omlik le a tetejéről.


 (A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)

2017. március 21., kedd

Könyvajánló



Steven Isserlis: Miért hordott póthajat Haydn hajdanán?

Rózsavölgyi És Társa, 2016
  • 324 oldal
  • Kötés: KARTONÁLT RAGASZTÓKÖTÉS VISSZAHAJLÓ FÜLLEL
  • ISBN: 9786158007153
Miért akarta kidobni Händel az egyik legjobb énekesnőjét az ablakon? Kikkel és hogyan bulizott együtt Schubert? Hogyan kerülte el Csajkovszkij, hogy személyesen is találkozzon legnagyobb hódolójával? Miért húzta végig az osztálytermen orruknál fogva a növendékeit Dvořák? Milyen zenét írt Fauré, miután teljesen megsüketült? És miért hordott póthajat Haydn hajdanán? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk a világhírű csellista, Steven Isserlis gyerekeknek írott második könyvéből, amelyben hat további kedvenc zeneszerzőjét mutatja be szórakoztató és olvasmányos módon. Nemcsak a zeneszerzők életútját ismerhetjük meg a kötetből, hanem valódi portrét is rajzol róluk Isserlis, aki abban is segít az olvasónak, hogy mely művek meghallgatásával érdemes kezdeni a komponistákkal való ismerkedést.

Borzasztó boldog vagyok, hogy Miért hordott póthajat Haydn hajdanán? című könyvemet is kiadják Magyarországon, a világ legzeneibb országában. Remélem, tetszeni fognak a történetek a tekintélyes Händel úrról, a kedves Haydn papáról, a szegény és szomorú Schubertről, a patetikus Csajkovszkijról, a heves vérmérsékletű, sörissza Dvořákról, és a gyengéd, kifinomult Gabriel Fauréról (aki a legkedvesebb zeneszerzőim egyike, de valamiért alig ismert Magyarországon). Valamennyien egyedülálló, elbűvölő, vicces és rendkívül érzelmes személyiségek: alig várják, hogy találkozzanak veled! Jó szórakozást! Steven Isserlis
¡¡¡¡¡¡¡¡¡¡


Az ifjúsági ismeretterjesztés terén is jeleskedő remek brit csellistának immár a második könyve is megjelent magyarul, s benne újabb hat nagy zeneszerző életútját meséli el a hazánkban is többször ünnepelt muzsikus.
Ha lehet, Steven Isserlis ebben az eredetileg tíz éve megírt könyvében még nehezebb feladatra vállalkozott, mint komponista-életrajzai­nak első kötetében. Merthogy ezúttal olyan mesterek is ott sorjáznak a muris rajzokkal tarkított könyv lapjain, mint Csajkovszkij vagy Fauré. S amíg az orosz zeneszerző életútjának oldott elmesélését zaklatott és elfojtásokkal teli magán­élete nehezítheti, addig Isserlis személyes kedvence, Fauré a legtöbbünk számára elsőre alighanem túl érdektelen személynek és kismesternek tűnhetne. Ám a lazaságát nagy adag empátiával, meggyőző­erővel és persze tárgyismerettel elegyítő író-brácsaművész bravúrosan oldja meg feladatát: Csajkovszkij – sokszor „felnőtt” biográfiákban is elkent vagy elhazudott – magánéletéről megnyerő őszinteséggel képes mesélni, Fauré nagysága mellett pedig oly vehemensen érvel, hogy azzal előítéleteinek legalábbis a felülvizsgálatát követeli ki az olvasótól. Igaz, a könyv valódi célközönségének remélhetőleg még jóval kevesebb az előítélete, akár zeneszerzői életművek sommás értékelésével, akár férfiak egymás iránt táplált szerelmi vonzalmával kapcsolatban.
Nemes Krisztián fordítása jól közvetíti Isserlis több koncert révén és immár két könyvből is ismerős oldott személyiségét és póztalan ügyszeretetét. A kákán is csomót kereső recenzens is mindössze csak egyetlen témában adhat hangot az értetlenségének: vajon miért Franz Joseph Haydn és Franz Peter Schubert szerepel a tartalomjegyzékben és egyebütt a kötetben, ha amúgy jószerint sohasem hivatkozunk e fölös keresztnevekkel a mondott géniuszokra?
Rózsavölgyi és Társa, 2016, 324 oldal, 2990 Ft

2017. március 20., hétfő

Március 20. – miről nevezetes

A boldogság nemzetközi napja.




Az ENSZ közgyűlésének döntése alapján. Az emberi lét egyik alapvető célja a boldogság, az emocionális jólét keresése. A tagországokat felszólították, hogy méltó módon ünnepeljék meg a boldogság napját. Az oktatásban, társadalmi rendezvényeken hívják fel rá a figyelmet. Bhutánból származik a világnap ötlete. Az ázsiai ország királya 1972-ben bevezette a bruttó nemzeti boldogság fogalmát. Alattvalói jólétét kívánta ezzel mérni, úgy vélte, ez fontosabb, mint a GDP.

Névnapok: Klaudia, Alexandra.

Ezen a napon született:
  • Csányi Sándor közgazdász, bankár 1953-ban. 1992-től az OTP Bank elnöke. Magyarország egyik leggazdagabb embere.
  • Vavyan Fable (Molnár Éva) író 1956-ban.
Ezen a napon hunyt el:
  • Kossuth Lajos államférfi 1894-ben.
  • Fodor József orvos 1901-ben.

Forrás: http://wiki.startlap.hu/marcius-20-mirol-nevezetes/

2017. március 18., szombat

KÖNYVAJÁNLÓ






Catherine Leblanc: Akkor is szeretnél?

5-8 éveseknek
 

Írta: Catherine Leblanc
Illusztrálta: Eve Tharlet
Fordította: Szabó T. Anna és Dragomán Pali
Kiadó: Manó Könyvek, 2017
Oldalszám: 32


Kismackót nyugtalanítja valami.
Vajon mennyire szereti őt az édesanyja? Akkor is szereti, ha Kismackó rosszalkodik?
Akkor is, ha valami nagy baj lesz?

Igen. Az anyai szeretet mindennél erősebb, és Kismackó megtanulja, hogy ez nem fog megváltozni soha. Megható történet az anyai szeretetről és a gyermeki kíváncsiságról Szabó T. Anna és Dragomán Pali - anya és fia - közös fordításában.

Catherine Leblanc történetének hőse egy mackó, aki azon aggódik, hogy vajon akkor is szeretni fogja-e az anyja, ha rossz fát tett a tűzre. A bocs rendszeresen olyan kérdéseket tesz fel, melyeket egy anyának sem könnyű megválaszolni, de ő mindig megpróbálja.




Akinek gyereke van, az biztosan ismeri azt az érzést, amikor a korábban rajongva szeretett dolgok – legyen az százszor olvasott könyv, vagy gumiszaurusz – háttérbe szorul. Egy ideig még funkciótlanul „jelen van”, s aztán végleg elveszíti fontosságát és kiszelektáltatik. (Jó estben máshoz kerül, rossz esetben, ha elvásott, akkor bizony…)
Kevés olyan dolog van, ami a kisgyerekkortól elkíséri az embert egészen addig, míg azt át nem adhatja a saját gyerekének. A könyvek között lehetnek ilyenek! S ha valamelyik az idők folyamán elveszett, akkor egy szülő hatalmas energiákat mozgat meg, hogy tovább adhassa az élményt. (Nekem például ilyen meghatározó könyvem volt Végh György meséje, a Puliszka és Juliska Plömplöm királynál.)
Az Akkor is szeretnél? című mesekönyv – nem terjedelme, vagy összetettsége miatt – abba a kategóriába tartozik, amit úgy mesélhetünk a gyereknek, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy ő is továbbmeséli majd, s közben visszagondol/visszaérez a saját gyerekkori jóérzésére. A szeretetre, és jó esetben a biztonságra…
…mert ez az egyszerű kis állatmese pont erről szól. Kismackó, aki elszakította a kabátját, a Mamával beszélget, őt faggatja arról, hogy mindig szeretni fogja-e.
Akkor is szeretnél, ha…?

– És, ha nagy, zöld és ronda lennék, ráadásul még bogarak is mászkálnának rajtam?
– fokozza a kérdést majdnem a végletekig Kismackó, aki valamiért nyugtalan, bizonytalan és legalább annyira zavart, mint a mi gyerekeink, vagy mi magunk néha.
– És, ha… meghalnál?
– kérdi Kismackó, aki egy mese szereplőjeként kimondhatja azt, ami a hétköznapokban gyakran csak levegőben lógó, lappangó, sunyi és alattomos rossz gondolat, amivel a felnőttek sem tudnak mit kezdeni.
De ezzel a kérdéssel sem jön el a megnyugvás, hiszen az igazi nyugtalanságot Mama kerek pocakja okozza… az igazi megnyugvást pedig az, ha szépen, sorban egymás után minden kérdés kimondhatóvá és megválaszolhatóvá válik. Ettől a kimondástól és megválaszolástól lesz fontos ez a könyv: nem attól, ami benne van, hanem attól, amit elindíthat…
Engem, szülőként kilóra megvett a szerző, s akkor is kedvelném ezt a történetet, ha koszlott, stencilezett lapokon kerülne elém. Az tényleg csak bónusz, hogy a szerző és az illusztrátor így egymásra találtak. Eva Tharlet rajzai nagyon – nagyon-nagyon – pontosan kifejezik azt, amiért jó maga a mese. A könnyű kézzel megrajzolt figurák pont annyit mutatnak, amennyi a beleéléshez kell. Nincsen feleslegesen túlrajzolt háttér, nincsen zsúfoltság. Kismackó, amikor nagy, zöld és ronda, akkor el sem fér a páros oldalon, aminek sarkában ott ül a Mama.
Aki figyelmesen túrja a világhálót, az azzal is tisztában lehet, hogy Kismackó története itt nem ér véget:



(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://olvasovanevels.gportal.hu/)