Törpilla

Elizabeth Adler: Varázslatos Malibu

2012-03-03T17:14:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 432
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 350 gr
ISBN: 9789632542768
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Fordító: H. Prikler Renáta

A Riviéra titkában megismert népszerű magándetektív, Mac Reilley és párja, Sunny újabb története tárul elénk ebben a könyvben. A két regény nem folytatása egymásnak, csak a 2 főszereplő azonos, így régi ismerősöket köszönthetünk csak. A romantikus krimik nagyasszonya ismét egy nagyon jó könyvet alkotott: nemcsak hogy gyönyörű helyen játszódik a történet, hanem a könyv ismét eseménydús, letehetetlen nyári olvasmány.

A történet röviden:

Miközben éppen Mac egy csendes nyári esti sétáról indul hazafelé, Malibu tengerparti csendjét egy női sikoly zavarja meg. Mac elindul a hang irányába és egy villa ajtajában egy kétségbeesett nőt talál, pisztollyal a kezében, amit gyorsan a férfira szegez. Mac íjjedtében elmegy a helyszínről, majd másnap felkeresi a villa tulajdonosát, Ront, aki nem tud semmit a titokzatos nőről, inkább arra kéri Macet, hogy derítse ki, ki követi őt és hova tűnt a feleséges a szépséges színésznő, akivel épp válófélben van. Pár óra múlva a feleség is felkeresi Macet azért, mert őt is követi valaki és szeretne elválni a férjétől. Allie Cannes-be utazik a filmfesztiválra és úgy dönt, hogy ez után új életet kezd: eltűnik szem elől.

Mac és Sunny őrült nyomozásba kezd Amerika legnépszerűbb színésznője után. A könyv végére sikerül az eseményeket kigobozniuk: minden apró részlet a helyére kerül, mindenki élete rendeződik.

Egy újabb izgalmas Elizabeth Adler regényt olvastam. Remélem, hamarosan kezembe kerül Mac Reilly legújabb kalandja.

Elizabeth Adler: A Riviéra titka

2012-02-29T07:10:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 606
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 480 gr
ISBN: 9789632543253
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Fordító: H. Prikler Renáta

Elizabeth Adler a romantikus krimik nagyasszonya

„Imádom az olasz konyhát és a francia pezsgőt… életem legnagyobb szenvedélye, a családom, a macskáim és az írás után, az utazás…”

Elizabeth Adler élete olyan, akár egy romantikus regény.

Az észak-angliai Yorkshire-ben nevelkedett, alacsony, cingár, szemüveges és végtelenül félszeg kislány volt. Talán ezért választotta később önkifejezés-formájául az írást.

Londonban egy tehetségkutató cégnél dolgozott, és több lánnyal osztozott az albérleten, mikor a szomszédjukba költözött egy jóképű amerikai fiatalember. Egymásba szerettek, de Richard nemsokára egy amerikai televízió-társaságnál kapott munkát Brazíliában, és elutazott. Ám néhány hét múlva első osztályú jegyet küldött a lánynak Rióba, és Elizabeth a didergető angol télből elrepült a forró brazil nyárba. Három évet töltöttek el egy szubtrópusi paradicsomban. Azóta is, immár negyven éve házasok Richarddal. Egy lányuk van.

A telet kaliforniai otthonukban töltik, Palm Springsben, tavasztól őszig viszont Európában utazgatnak, és ezek, a főleg Itáliában és Franciaországban tett látogatások adják az ihletet Elizabeth Adler nagysikerű, többek közt Velencében, Capriban, Amalfiban, Provence-ban játszódó romantikus regényeihez. Szereti a kék színt, legkedvesebb olvasmányai közé tartozik Francesca Marciano Szerelmem, Afrikája és Rebecca Wellstől a Vagány nők klubja. (Forrás: romantikusregenyek.hu)

A Riviéra titka című könyvet csak 2. nekirugaszkodásra tudtam csak elolvasni. Kedvelem Elizabeth Adler könyveit, de ebben az esetben kb. a könyv 1/3-nál le kellett tennem. Több könyvet is elolvastam, mire újból a kezembe vettem ezt a regényt.

A történet szerint egy francia kisvárosban egy villát több nyaralónak adja ki egy titokzatos nő úgy, hogy mindenki azt hiszi, egyedül csak ő bérelte ki az épületet. A helyszínre érve különböző időpontokban rájön mindenki, hogy egy átverés áldozatai lettek: nemcsak azért, mert többen bérelték ki egyszerre a villát, hanem mert az egy romhalmaz, felújításra szorul. Így a kiscsapat egy közeli hotelben száll meg, azzal a céllal, hogy orr együtt kiokoskodják, hogyan tovább. A nyaralók könnyebbségére maguk között tudhatják a sztárok körében is népszerű magándetektívet, Mac Reilly-t, aki szintén kibérelte a villát kedvesével, Sunnyval.

A történet bővelkedik izgalommal, kalanddal és persze szerelemmel is. A méltán híres Mac a regény végére rájön a titok nyitjára: megoldódik a villa titka, persze a kis társasága is a segítségére volt. A szereplők jellemét is jól kidolgozta az írónő.

A holtpont átbillenése után jó volt elolvasni ezt a romantikus- krimis regényt.

Az fogott meg Elizabeth Adler stílusában, hogy a krimit nagyon jól ötvözi a romantikával, a szerelmes történetekkel (úgy, mint Tasmina Perry).

Kalandos, izgalmas olvasmány, nemcsak nőknek!

Tasmina Perry: Viszlát, mennyország!

2012-02-25T15:01:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 784
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 620 gr
ISBN: 9789632544045
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Kocsis Anikó
Fordító: Sillár Emőke

Egy 10 napos nyaralásra vittem magammal ezt a könyvet. Hiába volt 783 oldalas, a nyaralás felénél már végeztem is az olvasással. Ebből az a tanulság, hogy hiába egy mozgalmas 10 napos nyaraláson veszek részt, legalább két könyvvel kell elindulnom.

Egyik nagyon kedvenc írónőnőm Tasmina Perry, akinek megvan az összes magyarul megjelent könyve. Az fogott meg Tasmina Perry stílusában, hogy a krimit jól ötvözi a szerelemmel és a romantikával (úgy, mint Elizabeth Adler).

A fülszöveg:

Intrika, szex, luxus, pénz, csillogás - a világ legszebb helyein játszódó, fordulatos történet négy hajdani barát - az okos Grace, a költői lelkületű Alex, a kíméletlen Miles meg a szép és törtető Sasha kvartettja. Összefonódó sorsuk szétválik azon az éjszakán, amikor rettenetes dolog történik az előkelő magánszigeten, Angle Cay-n. Tíz év múlva, mikor Sasha már ismert divatdiktátor, Alex Grammy-díjas megasztár, Grace elvált politikusfeleség, Miles pedig mindenható üzletember, megint összejön a széthullott csapat, feltámad a múlt, s egy váratlan fordulat új fényt vet rá. A brit bestsellerszerző, aki a jogi pályát hagyta ott az (újság)írásért, izgalmas, fordulatos negyedik regényével bevezeti az olvasót az igazán gazdagok, nagymenők és hatalmasok világába - elegáns partik, méregdrága szállodák, kastélyok, yachtok és homokos tengerpartok… A csillogó felszín alatt bőven akad hatalom- és kéjvágy, sznobizmus, aljasság, törtetés, árulás, de az esendőség, a kiszolgáltatottság is felkerül a palettára. Tasmina tudja, miről beszél, hiszen sokáig ő is ebben a világban mozgott divatlapok keresett kolumnistájaként, majd saját magazinja első embereként. Korábbi művei (Apuci lányai, Örökösnők, Divatdiktátorok, Eredendő bűn ) magyarul szintén az Ulpius kiadó gondozásában jelentek meg.

Nagyon olvasmányos, eseménydús könyvről van szó. A könyv borítóján olvasható néhány jelző: intrika, szex, luxus, pénz, csillogás, amelyek nagyon jól jellemzik a regényt.

Az olvasás közben a történet sehol sem laposodott el, nem volt unalmas. A szereplők jelleme, élete is jól ki volt dolgozva a könyvben, mely végéra egy izgalmas történet tárul elénk.

Tasmina Perry: Örökösnők

2012-02-22T07:05:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 766
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 610 gr
ISBN: 9789632542591
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Fordító: Sillár Emőke

Az Örökösnők regényében az írónő egy szívtiprót mutat be, akiért versenyeznek a nők. A férfi hirtelen halála miatt felvetődik a kérdés, hogy melyik nő öltő meg a busás örökség reményében. Tasmina Perry stílusának köszönhetően eseménydús, figyelemfelkeltő, izgalmas történet bontakozik ki a lapok között.

Ebből a regényből is kitűnik, hogy a pénz mellé nem biztos, hogy párosul a boldogság is, sőt néha a gazdagság csak akadály, nehezék az életben. De jó, ha van….

Danielle Steel: Derült égből

2012-02-17T09:43:00.002+01:00

Alapjába véve én nagyon szeretem Danielle Steel könyveit, de másokkal ellentétben szerintem ez az írónő legrosszabb könyve. Közel 40 regényét olvastam már el, de ezt nem tudtam, a könyv első harmadánál befejeztem.

Az alaptörténet jó lett volna. A főszereplőnél, Alexnél rákot találnak és kell venni az egyik mellét. A férje, Sam nemhogy segíteni őt lelkileg, inkább mindig minél jobban belerúg. Szerinte a felesége csak sajnáltatja magát, pedig Alex csak azt szeretné, ha Sam mellette lenne és elkísérné őt a vizsgálatokra, kezelésekre. Ehelyett az irodában az egyik munkatársnője a szeretője lett. Emiatt a helyzet miatt a 336 oldalból csak a 144. oldalig jutottam, de elég volt. Nem tudtam magamat végigszenvedtetni, ennyi is elég volt.

A férj felfogása mellett még a könyv elején volt egy apró bibi számomra: amikor Alex terhes lett, elfojt a magzatvize és bementek a kórházba, ahonnan hazaküldték őket, mert még nincs itt a szülés ideje, szedjék össze a cuccokat otthon és menjenek vissza X óra múlva. Lehet, hogy ez a szokás az óceán másik oldalán, de ez magyar fejjel annyira hihetetlen.

A moly-on csak pozitív véleményeket olvastam erről a könyvről: ez a legjobb D.S. könyv, nagyon király, egyik legmeghatóbb könyve. Több éves D.S. rajongás után azt kell mondanom, hogy ez a könyv „felejtős” kategória, ennél ezerszer jobb könyvei is vannak az írónőnek.

Sajnálom, hogy negatív jellemzést kell adnom egy D.S. regényről, de tényleg nagyon borzalmas, pedig nagyon szeretem az írónő könyveit. (E könyv előtt pont D.S.-től a Családi kötelékeket olvastam, ami viszont egy nagyon jó regény.)

Bálint-nap

2012-02-14T09:30:00.001+01:00

Szent Bálint napján (Február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországonaz angol név közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és az utóbbi másfél évtizedben népszerűvé. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé váltAngliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata. A legenda szerint a püspök a szerelmeseket a keresztény szokások szerint megeskette egymással, köztük katonákat is, akiknek az akkori császári parancsok értelmében nem lett volna szabad házasságra lépni. A friss házaspárokat megajándékozta kertje virágaival. A hagyomány úgy tartja, hogy ezek a házasságok jó csillag alatt születtek. A vallásos, az egyházi liturgiában gyökerező eredete ennek az ünnepnek Jézusnak, mint égi vőlegénynek a megérkezése az égi esküvőre. A római-katolikus naptárnak (Calendarium_Romanum_Generale) az 1970-es évi reformjakor e szent és emléknapja az előírt egyházi liturgiából eltűnt, hogy helyet adjon a történelmileg bizonyítható szaloniki születésű szent testvérpár, Konstantin-Cirill (+ Róma, 869.február 14.) és Szent Metód liturgikus ünnepének.

Ennek a napnak a népszerűsége a virágkereskedésnek és különösen az ezt szolgáló reklámoknak köszönhetően megnövekedett. A napot átszövi sok hagyomány, ugyanúgy mint az 1990-es években népszerűvé lett, az USA-ból és Írországból importált Halloweennek.

Története

Pogány előzmények

A Bálint-nap körüli napokon az ókori Rómában két vallásos ünnep is létezett, Pán ünnepe és a Lupercalia vagy Februa. Ezeket az ősi eredetű pásztorünnepeket február 13-15 között tartották. A Lupercalia tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt, hogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus istent. A papok ekkor a februa nevű kecskebőr szíjakkal ostorozták a fiatalokat, főleg a nőket, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hozzon.

Egy legenda összefüggést teremt Valentin elhalálozási napja és az ugyanezen napra eső Lupercalia ünnep között. Ez a nap Junó istennő (Jupiter felesége) (a görög Hera, ill. Zeusz latin megfelelői), a házasság pártfogójának ünnepe volt a Római Birodalomban. Ezen a napon a fiatal leányok Juno templomába mentek, hogy ott egy szerelmi jóslatot kapjanak az igazi partner kiválasztásához.

Az egyszerű nép - a plebsz - ifjú férfiai ezen a napon tombolát húztak a még hajadon nők neveivel. Az így létrejövő párok egymással jártak egy ideig és néhányan a szóbeszéd szerint valóban egymásba szerettek. Ez a népszokás sok római arisztokrata szemében erkölcstelen volt.

A férjek virágot ajándékoztak ezen a napon a feleségeknek. Így ez a régi római szokás keveredett a keresztény mártír történetével és meghonosodott a későbbi társadalomban is.

Viszont az ókori pogány ünnepek és a későbbi Szent Bálint nap közötti közvetlen kapcsolatra azonban nincs bizonyíték, csak ezek a legendák léteznek.

Szent Bálint-napi hagyományok

Anglia

Az angolszász területen e nap népszerűsége Geoffrey Chaucer, angol költőnek a „Madarak parlamentje “ (Parlement of Foul(e/y)s) című költeményére nyúlik vissza, mely 1383-ban feltehetően II. Richard király udvarában megtartott Valentin ünnepségekre készült és melyet azon első alkalommal adtak elő. A költemény arról szól, hogyan gyülekeznek a madarak épp ezen az ünnepnapon Triász, a természet istennője köré, hogy így mindegyikük egy társra találjon.

A 15. század vége óta vannak Valentin párok Angliában, akik egymásnak kisebb ajándékokat vagy költeményeket küldenek. A virágok ajándékozásával való kapcsolat visszavezethető Samuel Pepys költő feleségére, aki 1667-ben Pepy szerelmes levelére egy virágcsokorral válaszolt. Az angol nemesi társaság köreiben ettől kezdődően a levél és a virágcsokor kapcsolata utánzás révén meghonosodott.

Shakespeare Hamlet című drámájában a megőrült Ophelia "illetlen" énekében Szent Bálint napjáról beszél, amelynek éjszakáján a leány bement a legényhez és már nem leányként jött ki tőle.

Németország

Angol kivándorlók vitték a Valentin napi szokásokat magukkal az «új világba«, az Amerikai Egyesült államokba. A második világháború alatt amerikai katonák hozták magukkal ezt a szokást az európai kontinensre, közöttük Németországba is. 1950-ben Nürnbergben volt az első Valentin napi bál. Ekkor hivatalosan is bevezették a Valentin napot. Általánosan ismertté a virágtermesztők és az édességipar reklámjával lett.

Idő közben megjelentek a Valentin édességcsomagok, kártyák és parfümök is, de a legfontosabb ajándék ezen a napon továbbra is a virág. Míg év közben főként a nők azok, akik a virágokat vásárolják, addig Valentin napján a férfiak vannak többségben. A vörös rózsák ára ilyenkor erősen felemelkedik.

Japán

Február 14-én feleségek csokoládéval ajándékozzák meg férjeiket, férfi kollégáikat, főnököket stb.. Ezért egy hónappal később (White Day) viszonzásként fehér csokoládét kapnak ők ajándékba. Fiatal leányok is ezen a napon ajándékozzák meg imádottjaikat, legjobb esetben olyan csokoládéval, melyet ők maguk készítettek. A férfi ezt március 14-én viszonozhatja.

Dél-Korea

A Valentin nap és a White Day mellett a félszigeten van egy Black Day is: aki február 14-én és március 14-én sem kapott ajándékot, az április 14-én “gyászolja” ezt és jajagmyeont (자장면) eszik, tésztát fekete szósszal. Dél-Koreában más hónapok 14-ik napja tekinthető ugyanezzel a jelentéssel bírónak.

Másutt

A Kínai Népköztársaságban napjainkban egyre kedveltebb lett ez az ünnep a nyugati életstílus felé orientálódó fiatalság körében. Brazíliában június 12-én ünneplik ezt a napot.

Európában saját hagyományok alakultak ki. Itáliában a szerelmespárok többnyire hidakon vagy folyóknál és tavaknál találkoznak. Ezeken a helyeken a kerékpárok elhelyezésére szolgáló berendezések vannak, de nem a kerékpárokat lakatolják le az olasz fiatalok, hanem egyszerűen csak magát a lakatot zárják rá az alkalmatosságokra és arra a nevük kezdőbetűit írják rá, nagyobb lakatokra ráragasztják a pár fényképét is. Miután a lakatot lezárták, a pár tagjai egy-egy kulcsot a vízbe dobnak és közben valamit kívánnak maguknak. Ezeket a kívánságokat nem szabad elárulniuk, de gyaníthatóan az örök szerelem az, amit kívánnak. Egyre több lakat gyűlik így össze nagy csomóban.

Finnországban a Valentin napot a “barátság” napjaként ünneplik, melyen egymásnak azok, akik a másikat szimpatikusnak találják képeslapot küldenek, vagy kisebb ajándékot adnak át nekik. Ez a “barátság nap” ellentétben az angolszász, vagy a kontinentális Európa területeivel nem bír erotikus vonásokkal.

A német nyugati szláv és szorb területeken a Valentin nap idejére esik az úgynevezett madár-esküvő ünnepe. Ehhez az ünnephez tartozik az azonos nevű német népdal.

Magyarország

Kevéssé ismert, hogy a magyarországi németek közt Szent Bálint igen népszerű volt. Templomaikban gyakran ábrázolták. Bálint freskója látható ma is Töttös Szent Erzsébet-templomának mennyezetén. A Töttös közelében található Bólyban van az egyetlen Szent Bálint tiszteletére szentelt kápolna Magyarországon.

Cikó központjában régi kereszt áll, két oldalán német öltözetben Szent Vendel hitvalló, a pásztorok védőszentje és Szent Bálint.

Nem csak az ország német, hanem magyar lakói is ismerték az ünnepet. (Ez olvasható az Érdy-kódexben is.) A "nyavalyatörésre" (epilepsziára) hajlamosak gyakran viseltek a nyakukban úgynevezett bálintkeresztet, vagy más néven frászkeresztet.

A népi hagyomány szerint ha Bálint-napon hideg, száraz idő van, akkor jó lesz a termés. Azt tartották, hogy Bálint-napon választanak párt a verebek, vagy hogy ekkor jönnek vissza a vándorlóvadgalambok. Voltak olyan területek, ahol e napon szokás volt a madarakat etetni.

Lengyelország

A lengyelországi Chełmno plébániatemplomában évszázadok óta őriznek egy Szent Bálint-ereklyét. Chełmnóban február 14-én minden évben hagyományosan megünneplik a vértanú és a szerelmesek ünnepét.

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

2012-02-08T09:37:00.001+01:00

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK
Oldalak száma: 260
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 320 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011
Fordító: Farkas Orsolya

Nagyon sok pozitív értékelést, véleményt olvastam erről a könyvről, így alig vártam, hogy én is elolvashassam.

Be kell vallanom őszintén, nekem csalódás volt, nagyon is. Nem volt annyira jó, mint ahogy felmagasztalták.

Lehet, hogy azért nem vagyok elájulva a történettől, mert számomra ez nem meglepő, nem újdonság, nem egyedi eset. Én is átéltem már azt, hogy a környezet semmibe vesz valakit, a pletykák alapján ítélik meg és nem veszi észre senki sem ennek az illetőnek a segélykiáltásait. Igaz, az általam megélt szituációnak nincs olyan negatív végkifejlettje, mint a könyvben –öngyilkosság-, de nincs kizárva. (Egyedül sajnos kevés vagyok a probléma megoldásához.)

A könyvre visszatérve nem egy nagy durranás, viszont olyan témát dolgozz fel, ami társadalmi probléma és már kisiskolás kortól figyelni kellene arra, hogy a másik és önmagam elfogadása nagyon fontos. Egy-egy jó viccnek szánt pletyka sokat árthat. Ebből kifolyólag azt gondolom, hogy esetleg a kötelező/ajánlott olvasmányok közé fel lehetne venni ezt a könyvet, így talán megelőzhető lehetne 1-2 hasonló eset.

Farsang

2012-02-04T18:16:00.008+01:00

A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül (lásd: torkos csütörtök). A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az „erkölcsös” 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.

A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karneválokat (riói karnevál, velencei karnevál), Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárást.

A magyarság körében

A farsang elnevezése és a legrégebbi szokásadatok középkori német polgári hatásra vallanak, de vannak az Anjouk és Mátyás király udvarából itáliai hatásra utaló adatok is.

A farsang a párválasztás időszaka volt és egyben fontos „esküvői szezon”, mivel a húsvéti böjt időszakában már tilos volt esküvőt tartani. Erre utal az ünnepnapok elnevezése is (pl.: első menyegzős vasárnap = vízkereszt utáni első vasárnap, vővasárnap = farsangvasárnap az ifjú férj az após kontójára fogyasztott, stb.). A falvakban a legények szervezték a bálokat. A lányok rokonaik közvetítésével bokrétát adtak a kiszemelt legényeknek, akik a farsang végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték a bokrétát. A báli szezon és táncmulatság lényege az eljegyzés volt.

Farsangvasárnap

A farsangvasárnap a farsangi időszak végén levő farsang farkának első napja. Számos helyen ezen a napon tűzték a legények kalapjukra a kiválasztott lányok bokrétáját. További elnevezései: csonthagyóvasárnap, ötvenedvasárnap, sonkahagyóvasárnap, hathagyóvasárnap, kilencben hagyó harmad vasárnap, piroskavasárnap (piroska nevű kalács után), vővasárnap (ifjú férj a lány családjának kontójára mulatott), sardóvasárnap (sodrózás jelentése szerencsekívánás), vajhagyóvasárnap (görög katolikusoknál)

Farsanghétfő

A farsanghétfő a farsang farkának középső napja. Gyakran ezen a napon tartották az asszonyfarsangot. Ezen a napon a nők korlátlanul ihattak, zeneszó mellett nótáztak, férfi módra mulattak. Ezután húsvétig már tilos volt az esküvő, a tánc és a vigadalom. További elnevezései: húshagyóhétfő, böjtelőhétfő.

Húshagyó kedd

A húshagyó kedd, a farsang és egyben a farsang farkának utolsó napja. A farsangtemetés időpontja. További elnevezései: húshagyási kedd, farsangkedd, madzaghagyókedd (ez utóbbi utalás a madzagon lógó ételek elfogyására) Ezen a napon általában szalmabábut vagy koporsót égettek, jelképesen lezárták a farsangot és a telet.

A húshagyókeddet követi a hamvazószerda, ami a 40 napos nagyböjt kezdete. A mai magyar gyakorlat szerint az ezt követő nap a torkos csütörtök, de ezt tévesen élesztették újjá ezen a napon, mert valós időpontja egy héttel korábbra esik.

Koncz király és Cibere vajda

Koncz király és Cibere vajda egy Európa szerte elterjedt szokás, dramatikus játék. Cibere vajda neve a böjti ételt, a ciberét jelképezi, Koncz király pedig a húsos, zsíros ételeket. Vízkeresztkor és húshagyókedden megküzdöttek egymással, első esetben Konc király, másodízben Cibere vajda nyerte a párviadalt. Farsangi szokások keretében szalmabábokkal is eljátszották a tréfás küzdelmet.

Más országokban

Nagy Britannia és Írország

Elterjedt szokás, hogy a városok palacsintás versenyfutást (Pancake Day) rendeznek Nagycsütörtökön, amikor futás közben egy serpenyőből néhány másodpercenként kell feldobálni a palacsintát.

Van ahol tömegfutbalt (mob football) rendeznek ezen a napon.

(Forrás: http://hu.wikipedia.org/ )

Anne Fortier: Júlia

2012-02-01T07:33:00.001+01:00

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.
Oldalak száma: 528
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 720 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Módos Magdolna

Anne Fortier Shekaspeare híres szerelmes drámáját dolgozta van. Nehéz elkerülni azt, hogy e modern Rómeó és Júliát ne a régi történettel hasonlítsuk össze.
Az alapműből már számos filmfeldolgozás is született, és a könyv átdolgozásai is több tucat.
A Rómeó és Júlia írásbeli átdolgozásai közül nekem ez volt a második regény, amit olvastam, az első Robin Maxwell: Ó, Júlia című kötete volt.

A könyv történetének rövid leírása:

""Csak a neved ellenségem, csak az." - William Shakespeare. Amikor Julie Jacobs egy kulcsot örököl egy páncéldobozhoz, amelyért Sienába kell mennie, megtudja, hogy a kulcs birtokában régi családi kincshez juthat. Hamarosan kanyargós és veszélyes útra indul őse, Giulietta élettörténetében, akinek egy Rómeó nevű ifjú iránti legendás szerelme alapjaiban rengette meg a középkori Sienát. Miközben sorra megismerkedik azoknak a családoknak a leszármazottaival, akik között véres viszály dúl Shakespeare drámájában, fokozatosan ráébred, hogy az átok – "Pusztuljon mindkét család !" – továbbra is él, s hogy ő a következő célpont. Balsorsától egyvalaki mentheti meg Julie-t, mégpedig Rómeó – de hol van ő?"(Forrás: libri.hu)

Őszintén szólva nekem ez a könyv nem annyira jött be, már nagyon vártam, hogy vége legyen. Valahogy túl kesze-kusza volt. Pontosan nem is tudom, hogy mi zavart. Tudom, az alapmű is hosszú, de talán ebben az esetben meg lehetett volna oldani 528 oldalnál kisebb terjedelemben is.

Annyi tanulságot tudok csak levonni Anne Fortier Júlia című könyvéből, hogy a név kötelez. Még több száz év múltán is van jelentősége annak, hogy kit hogy hívnak, ki kivel van rokonságban. A múltunk elől nem menekülhetünk.

Alex Flinn: Beastly: A szörnyszívű

2012-01-28T14:51:00.002+01:00

Kiadó: KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.
Sorozat: VÖRÖS PÖTTYÖS KÖNYVEK
Oldalak száma: 266
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 330 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Farkas Veronika

A szépség és a szörnyeteg történetét már sokféleképpen feldolgozták: film, sorozat, Disney-mese. Most Alex Flinn értelmezte újra ezt a klasszikus mesét. E könyv előtt még nem volt szerencsém olyan regényhez, ami egy örökzöld mesét ír át kicsit, így érdekesnek ígérkezett e ifjúsági regény elolvasása.

A történet szerint egy középiskolai srác, Kyle egy igazán beképzelt srác, undok mindenkivel, lenézi társait. Majd egy boszorkány megbünteti tetteiért: szörnnyé változik, csak akkor kapja vissza emberi alakját, ha átértékeli az életét. Kyle bezárkózik a házába és éli számkivetett életét, lemondva az emberi életről. Nagyon nehezen sikerül megváltoznia: apró lépésekkel halad előre és megtalálja a külső alatt rejtőző belső szépséget. A fiú rájön a könyv végére, hogy a család és a barátok nagyon fontosak, és a külsőségtől mentes világ értékei fontosak.
A belső megváltás mellett a romantikának is volt szerepe: az írónő egy kis szerelmi szálat is természetesen belevitt a történetbe, de a lány személye nem volt annyira jelentős, mint a korábban megismert A szépség és szörnyeteg történetekben.

Ez a könyv egyik kedvencemmé vált: nemcsak azért, mert ismerős mesét dolgoz fel, hanem az írónő stílusa is tetszett (a könyvet sikerült egy fél délután kiolvasnom). Szándékomban áll több újrafeldolgozott mesét elolvasni.

A Beastly-ből már film is készült A szép szörnyeteg címmel. E amerikai romantikus fantasy amerikai bemutatója 2011. március 4.-én volt és a magyar bemutató is 2011-ben volt.
Főszereplők: Vanessa Hudgens, Alex Pettyfer, Mary-Kate Olsen, Neil Patrick Harris, Peter Krause.
Rendező: Daniel Barnz, gyártó studió: CBS Films.

Elizabeth Adler: Bűnös gazdagok

2012-01-25T07:56:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 750
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 600 gr
ISBN: 9789632543468
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Loósz Vera

Egyik kedvenc írónőm Elizabeth Adler. Terveim között szerepel, hogy megszerezzem az összes magyarul megjelent regényét.

A Bűnös gazdagok fülszövege:

A világsajtóban megjelenik egy hirdetés, melyben Poppy Mallory örökösét keresik. A hagyaték sok százmillió dollárra rúg. A hír fölkelti Mike Preston oknyomozó riporter és író érdeklődését, aki felajánlja a genfi ügyvédnek, hogy a sztoriért cserébe felkutatja az örököst. Hamarosan régi és titkokkal teli naplóra bukkan, amiből regényt ír. Mialatt a New Yorkban, Párizsban, Velencében és Londonban élő nagyvilági örökösjelöltek egymást gyilkolják, feltárul előttünk Poppy kalandos élete; bűnbarlangok, csábítás, saját üzleti vállalkozás, és egy halálos szerelem az olasz maffiafőnökkel... Elizabeth Adler, a romantikus krimik nagyasszonya, akinek Toscana, Amalfi, Velence és Capri varázslatos tájain játszódó regényei egytől egyig sikerlistásak.

Ez volt az első olyan általam olvasott Adler regény, ahol a cselekmény több idősíkban folyik: a fejezetekben felváltva olvashatjuk az 1900-as évek elején élő Poppy Mallory életét és a napjainkban játszódó örökös(ök) keresését. Ez a két szál váltakozása érdekesebbé tette ezt a regényt, mert akár külön-külön is megállhatná a helyét könyvként.

A borító nem jellemzi a könyv történetét, stílusát, hangulatát, más illene hozzá. A szereplők jellemét az írónő jól kidolgoztam a történet végére mindegyik a szívemhez nőtt.

Könnyed, nyári olvasmány azoknak, akik kedvelik a nyomozást és a titokzatosságot.

A magyar kultúra napja

2012-01-22T14:23:00.004+01:00

Ma ünnepeljük magyar kultúra napját, lévén Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnuszt. Országszerte kiállításokkal, koncertekkel, filmvetítésekkel, színházi előadásokkal és könyves programokkal várnak benneteket. Ma ingyenes a Műcsarnok, az Ernst Múzeum és a Néprajzi Múzeum is.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:

· Apáczai Csere János-díj

· Brunszvik Teréz-díj

· Éltes Mátyás-díj

· Karácsony Sándor-díj

· Kiss Árpád-díj

· Németh László-díj

· Szent-Györgyi Albert-díj

2008-ban ezen ünnepnapon kezdődött hivatalosan a Reneszánsz Éve.

2011-ben ezen a napon avatták fel Szombathelyen a Weöres Sándor Színházat.

Mai programok (2012. január 22. )

Az ember tragédiáját is megnézhetitek az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol éjszakai filmvetítéssel köszöntik a magyar kultúra napját. A vasárnap 18 órakor kezdődő és hajnalig tartó rendezvény programjában szerepel a Pál Adrienn, A torinói ló, az Ölésre ítélve, a Zöld sárkány gyermekei, A vizsga, A halálba táncoltatott leány és az Apacsok című film, valamint tizenhárom Bogyó és Babóca-mese. A jegy 50 forint, és este 9-ig kell megváltani.

Az Iparművészeti Múzeum a magyar kultúra napján búcsúztatja Főúri öltözetek az Esterházy-kincstárból című kiállítását. A nap során Esterházy-textíliákról vett motívumok segítségével, illetve a kiállítás molinóját felhasználva gazdagíthatjátok saját ruhatáratokat. A gyerekeket kincstárnok-jelölt verseny, a szülőket és nagyszülőket tárlatvezetés várja.

Vasárnap adják át a Palóc Társaság által a Kárpát-medencében meghirdetett esszéíró pályázat nyerteseinek díjait a Magyarság Házában. A díjazottak tiszteletére 16 órától a Prima Primissima díjas Weiner Leó Zeneiskola és kórusa ad koncertet, amelyre a belépés ingyenes.

Egy sor cigány – Mai magyarok címmel Korniss Péter és Závada Pál portrékötetéből hallhatok válogatást a Pinceszínházban. Az esten Bozó Andrea és Kaszás Gergő színművész, valamint Farkas Róbert hegedűművész (Budapest Bár) lép a közönség elé, jelen lesz Závada Pál is. A belépés ingyenes, de regisztrációs jegy igényléséhez kötött.

Ingyenesen mehettek ma be a Műcsarnokba, az Ernst Múzeumba és a Néprajzi Múzeumba is. Utóbbiban 14 órakor a Nők, szőnyegek, háziipar című kiállításon tartanak tárlatvezetést, amelyen a nőkkel kapcsolatos társadalom- és ipartörténeti folyamatokat mutatják be.

Vasárnap a Millenárison Szirtes Edina Mókus lép fel, aki Mókus és a Tao című lemezét mutatja be és ízelítőt ad következő, Szerelmesezős című albumának dalaiból is a közönségnek. A Térszínház Bornemisza Péter Magyar Elektra című darabjával ünnepli a magyar kultúra napját.

(Forrás: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/ és http://hu.wikipedia.org/wiki/)

Danielle Steel: A cár balerinája

2012-01-21T15:01:00.000+01:00

Kiadó: MAECENAS KÖNYVEK
Oldalak száma: 300
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 210 gr
ISBN: 9789632032269
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Sóvágó Katalin

Az egyik kedvenc írónőm Danielle Steel, aki napjaink egyik legnépszerűbb amerikai írónője. Férfiak, nők, idősek, fiatalok egyaránt olvassák 47 országban 28 nyelven.

Közel 30 regénye van már meg nekem, és akadt 1-2 kötet, ami nagy hatással volt rám.

Elég soká szántam rá magam arra, hogy elolvassam ezt a könyvet, de kár volt halogatnom. Egy nagyon szép élet történet tárult elém, ami az I. világháború idején játszódik az Oroszországban.

Egy primabalerina életét ismerhetjük meg, aki a cári Oroszország ünnepelt táncosa, a cári család pártfogója. Sajnos, az I. világháborúnak köszönhetően Danine élete is megváltozik. A háború mellett a szerelem és a lány betegséges is befolyásolja az életét. Szép és megható történetet olvashattam.

Egy, számomra nagyon érdekes, kedvelt világban játszódik Danine élete: mindig is érdekelt II. Miklós cár és családjának az élete. Mivel a lány sokat vendégeskedett náluk, újabb apró szeleteket olvashattam róluk.

Kellemes hétvégi olvasmány Danielle Steel kedvelőknek!

Danielle Steel: Palomino

2012-01-19T08:57:00.003+01:00

Kiadó: MAECENAS KÖNYVEK
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010

Az egyik kedvenc írónőm Danielle Steel, aki napjaink egyik legnépszerűbb amerikai írónője. Férfiak, nők, idősek, fiatalok egyaránt olvassák 47 országban 28 nyelven.

Közel 30 regénye van már meg nekem, és akadt 1-2 kötet, ami nagy hatással volt rám.

Egy érdekes emberi sors története tárul elénk a Palomino című regényben, ami 1981-ben jelent meg, és így 30 év elteltével is érdekes, elgondolkodtató üzenete van a könyvnek.

A szépséges Samantha egy sikeres New York-i reklám szakember, aki hiába sikeres munkájában, a férje, a közismert televíziós szakember váratlanul elhagyja őt egy másik nőért. A nőben egy világ omlik össze és már a munkája rovására is kezd menni a magánéleti válsága. Így egy fél éves kényszer szabadságra utazik Sam New Yorkból Kaliforniába, ahol ismét rátalál a szerelem. Mire Sam tisztába kerül az érzéseivel, a munkája visszaszólítja New Yorkba. Sam életét későbbiekben egy váratlan lovas baleset és egy örökség örökre megváltoztatja. Az, hogy milyen hatással is lesznek ezek a nőre, a könyvből kiderül.

Olvasás közben néha arra gondoltam, hogy Danielle Stell korább regényeiben sokkal több mondanivaló van, mint a mostaniakban. Bár a mostani könyvei is elgondolkodtató témát dolgoznak fel, de ebben a regényben tűnt fel, hogy sok emberi érzést tud belevinni az írónő 1-1 regényébe.

Itt a főhősnek nemcsak azzal kellett megküzdenie, hogy a férje után egy másik férfi is elhagyja, hanem azzal is, hogy lovasbaleset miatt örökre lebénult. Én csodálom Samben, hogy minden pofpn után lábra állt. Kevés ilyen ember van, pedig azt hiszem, hogy könnyebb lenne mindenkinek az élete akkor, ha pozitívan, derűsen állna a dolgokhoz.

Örülök, hogy rászántam maga, e könyv elolvasására, pedig már jó ideje a polcomon porosodott.

Könnyen olvasható, érdekes, izgalmas könyv. Kellemes hétvégi olvasmány Danielle Steel kedvelőknek!

Georges Simenon: Maigret és a halott gyémántkereskedő

2012-01-17T21:34:00.001+01:00

Kiadó: AGAVE KÖNYVEK KIADÓ KFT.
Oldalak száma: 126
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 140 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011
Fordító: Felkai Piroska

Georges Joseph Christian Simenon (Belgium, Liège, 1903. február 13. – Svájc, Lausanne, 1989. szeptember 4.) francia nyelvű belga író.

Simenon első regényét, az Au Pont des Arches (A boltíves hídnál)-t 1919 júniusában írta, ami 1921-ben jelent meg, G. Sim álneve alatt. „Monsieur Le Coq” néven több mint 800 humoros darabot publikált 1919 novembere és 1922 decembere között.

Simenon a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.

Leginkább amiatt a 75 regény és 28 novella miatt ismerik, amelyekben Maigret nyomoz. A sorozatban az első regény, a Pietr-Le-Letton (Pietr, a lett) 1931-ben, az utolsó, a Maigret et M. Charles (Maigret és Monsieur Charles) pedig 1972-ben jelent meg. A Maigret regényeket minden nagyobb nyelvre lefordítottak, néhányat megfilmesítettek (már 1932-ben elkészült a La nuit du carrefour (Az útkereszteződések éjszakája) című film).

Simenon jó néhány „pszichológiai regényt” is írt, úgymint La neige était sale (A hó piszkos volt, 1948) vagy Le fils (A fiú, 1957), emellett pedig néhány önéletrajzi művet is: Je me souviens (Emlékszem, 1945), Pedigree (Családfa, 1948) és Mémoires intimes (Intim emlékek, 1981).

Simenon számokban

Georges Simenon műveinek száma: összesen körülbelül 450
Maigret történetek száma: 103 (75 regény és 28 novella)
Pszichológiai regények: több mint 110
Műveit több mint 55 nyelvre fordították le
Ezek 44 országban jelentek meg
1935-97-ig 1 400 000 000 eladott könyv
Művei megfilmesített változatainak száma: kb. 50

Ritkán szánom rá magam arra, hogy krimit olvassak. Ennek az az oka, hogy a szórakoztató irodalom (ezen belül is a romantikus regények) sokkal közelebb állnak hozzám.

Georges Simenon több regénye szól Maigret nyomozói munkájáról. Számomra ez volt az első kötet az írótól. Kicsit vonakodva kezdtem neki az olvasásnak, mert mint a fülszövegből is kiderült, a regény 1931-ben jelent meg és én eddig az akkori idő írói munkásságát nem szerettem. Több e korabeli művet olvastam eddig, de egyik se nyerte el a tetszésemet. Viszont ez a regény annyira tetszett, hogy Maigret nyomozó többi esetét is szívesen elolvasnám a most megismert hangulat miatt.

A fülszöveg:

„Egy tizenhét órás kihallgatás sem mindig vezet eredményre. Még akkor sem, ha a végtelenül türelmes Maigret vezeti. A dán Carl Andersenből ugyanis szinte semmit sem tud kihúzni.
Márpedig a férfi otthonában, a garázsban – jóllehet nem az ő, hanem szomszédja autójában – Isaac Goldberg, anversi gyémántkereskedő holttestét fedezik fel, miközben Andersen autója a szomszéd, Michonnet garázsában található.

Maigret nem tehet mást: idejét a TroisVeuves útkereszteződésben tölti, és figyeli az ott lakókat: Andersent és titokzatos testvérét, Elsét, Michonnetéket és az egykori bokszolóból autószerelőműhely tulajdonosává avanzsált Oscarékat. Mi történt? És kinek állt érdekében eltenni láb alól a gyémántkereskedő hirtelen felbukkanó özvegyét? Maigret élete kockáztatásával próbálja meg szétbogozni a szálakat.

A regényből egy évvel megjelenése után, 1932-ben a kor egyik leghíresebb francia rendezője, Jean Renoir forgatott filmet, amelyben testvére, Pierre Renoir játszotta a főszerepet.”

A fülszövegben a történet nagyon jól össze van foglalva. Amilyen rövid a könyv (mindösszesen 124 oldalas), annyira nagyon eseménydús. A szereplők személyiségét szerintem jól kidolgozta az író. Még a könyv keletkezése után is több évtizeddel is élvezhető volt. Azt sajnálom csak, hogy hamar a végére értem.

(Georges Simenonról a wikipedia.hu oldalon találtam információkat, ott bővebben lehet az életéről olvasni.)

Elizabeth Adler: Kalifornia, szívem

2012-01-16T09:30:00.002+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 414
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 330 gr
ISBN: 9789632542010
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2008
Fordító: H. Prikler Renáta

Elizabeth Adler a romantikus krimik nagyasszonya

„Imádom az olasz konyhát és a francia pezsgőt… életem legnagyobb szenvedélye, a családom, a macskáim és az írás után, az utazás…”

Elizabeth Adler élete olyan, akár egy romantikus regény.

Az észak-angliai Yorkshire-ben nevelkedett, alacsony, cingár, szemüveges és végtelenül félszeg kislány volt. Talán ezért választotta később önkifejezés-formájául az írást.
Londonban egy tehetségkutató cégnél dolgozott, és több lánnyal osztozott az albérleten, mikor a szomszédjukba költözött egy jóképű amerikai fiatalember. Egymásba szerettek, de Richard nemsokára egy amerikai televízió-társaságnál kapott munkát Brazíliában, és elutazott. Ám néhány hét múlva első osztályú jegyet küldött a lánynak Rióba, és Elizabeth a didergető angol télből elrepült a forró brazil nyárba. Három évet töltöttek el egy szubtrópusi paradicsomban. Azóta is, immár negyven éve házasok Richarddal. Egy lányuk van.
A telet kaliforniai otthonukban töltik, Palm Springsben, tavasztól őszig viszont Európában utazgatnak, és ezek, a főleg Itáliában és Franciaországban tett látogatások adják az ihletet Elizabeth Adler nagysikerű, többek közt Velencében, Capriban, Amalfiban, Provence-ban játszódó romantikus regényeihez. Szereti a kék színt, legkedvesebb olvasmányai közé tartozik Francesca Marciano Szerelmem, Afrikája és Rebecca Wellstől a Vagány nők klubja. (Forrás: romantikusregenyek.hu)

Ez volt az első könyv, amit Elizabeth Adlertől olvastam. Olyan érzéssel tettem le ezt a regényt, hogy „Igen, még akarok Elizabeth Adler könyvet olvasni, igen, igen, igen, még több ilyet!” Ez nálam nagy ritkaság, mert nem szokás engem így lekenyerezni rögtön így első körben. 6 olyan írónő van, akinek bármelyik könyvét, bármikor elolvasnám: Fejős Éva, Elizabeth Adler, Tasmina Perry, Danielle Steel, Cecelia Ahern, Jodi Picoult.

A Kalifornia, szívem egy érdekes esetet dolgozz fel: egy ingatlanfejlesztőt támadnak meg, és amíg ő a kórházban lábadozik, kedvese a helyi rendőrséggel próbál az elkövető nyomára bukkanni. A férfi eddig próbálta eddig a múltját elrejteni párja elől, de a nyomozás közben fény derül a múltbéli titkokra. A férfi azt hiszi, hogy e miatt elveszti a szeretett nőt, de tévedett: a könyv végére Zelda még jobban szerelmes belé..

Az fogott meg Elizabeth Adler stílusában, hogy a krimit nagyon jól ötvözi a romantikával, a szerelmes történetekkel (úgy, mint Tasmina Perry).

Kalandos, izgalmas olvasmány, nemcsak nőknek!

Britney Spears: A szeretet éneke

2012-01-14T14:44:00.000+01:00

Szerző:Britney Spears, Lynne

Kiadó:Magyar Könyvklub

Kiadás éve:2002

Kötés módja:papír / puha kötés

Nemrég olvastam erről a könyvről egy közösségi oldalon, korábban nem is hallottam még róla, pedig 2002-es kiadású.

A könyvecske címe Mother's Gift, magyarul pedig "A szeretet éneke" címet kapta.

A körülbelül 160 oldalas keményfedeles könyv a híresztelésekkel ellentétben nem életrajzi mű, hanem kitalált történet, személyes tapasztalatokból merített elemekkel.

Egy olyan lányról szól, aki eléggé hasonlít Britneyhez, szupersztár lesz, de múltját és családja történetét egy sötét titok homályosítja el. A főszereplő élményeit ugyanis feltehetőleg úgy írta meg a szerzőpáros, ahogyan azt Britney megélte, az énekessé válni akarástól a szupersztárságig.

A könyv utolsó oldala röviden bemutatja nekünk a Britney Spears Foundation-t, ami az énekesnő alapítványa. Olyan gyerekek segítségére jött létre, akik hátrányos anyagi helyzetük miatt nem tudják kamatoztatni tehetségüket, tánc és énektudásukat. A tábor záró előadásait egyébként Britney személyesen látogatja és az első sorokban izgulja végig minden alkalommal a gyerekek fellépéseit.

Szalai Vivien: Drága kéj Igaz történet alapján - Egy magyar luxusprostituált és egy budai milliárdos története

2012-01-14T09:26:00.000+01:00

Kiadó: ALEXANDRA KIADÓ
Oldalak száma: 222
Borító: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
Súly: 370 gr
ISBN: 9786155104145
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011

Ez a kötet nem mondott sok újat az első részhez, a Hamis gyönyörhöz képest. Ha nem tudnám, hogy két különböző van szó, akkor elolvasásuk után nem sok különbséget látnék közöttük. Már azt is mondanám, hogy ugyanaz, csak a szórend ér el a két könyvben. Mindkét kötetben ugyanazok a gondolatok, szinte az események is hasonlóak.

A frappa.hu-n olvastam egy cikket erről a könyvről, ahol egy mondatban sikerült összefoglalniuk a könyv lényegét:

„Szofi, a gyönyörű luxusprostituált, aki pénzen árulja a kéjes szerelem illúzióját, vajmi kevéssé boldog!”

A cikk szerint a legtöbbször használt szavakat egy mondatba sűrítve kiderül a könyv mondanivalója. Én is úgy gondolom, hogy ez az egy mondat nagyon jól jellemzi mindkét könyvet.

Szalai Vivien: Hamis gyönyör Egy luxusprostituált vallomásai

2012-01-13T09:59:00.001+01:00

Kiadó: ART NOUVEAU KIADÓ
Oldalak száma: 222
Borító: KEMÉNYTÁBLA, VÉDŐBORÍTÓ
Súly: 380 gr
ISBN: 9789638838438
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010

Ezt a könyvet a megjelenésekor úgy harangozták be, hogy egy „ismert” luxusprostituált igaz története, és az ő világáról sok újdonságot, izgalmas dolgokat tudhatunk meg. Kis naivan azt hittem, hogy erről az életről, a luxusprostituáltak világáról megtudok jó pár belső információt, de tévedtem.

A könyv rövid és olvasmányos, de valami kis plusz hiányzik, amitől más lenne, mint egy romantikus regény. Jó lett volna megtudni, hogy Szofi miért ezt a pályát választotta. Csak azt tudtam meg, hogy az apja elhagyta az anyját a terhessége kezdetén. Szerintem jobban ki lehetett volna bontani az anyjához fűződő viszonyt, mert akkor talán választ kaphattunk volna arra, hogy miért így alakult a lány élete. Szofi apja jobban jelen volt a könyvben, miközben őt sosem látta a gyermeke, de élete nagy eseményeit, változásait, érzelmeit megírta neki levélben (amit persze sosem postázott el).

Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Így tehát Szofi döntött arról, hogy ezt az életet választotta: a pénzes, érzelemmentes világot és elítéli azokat a nőket, akik még hisznek az érzelmes kapcsolatokban. A főhős érdekes karakter: azt hiszi, hogy másabb, mint a többi nő, de ugyanúgy viselkedik, mint mások: ő se tud férfi nélkül élni, és hisztizik, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő eltervezte. Ezután kíváncsi vagyok, hogy mi újat mondhat a 2. rész, a Drága kéj.

Tasmina Perry: Apuci lányai

2012-01-11T19:51:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 748
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 580 gr
ISBN: 9789632542416
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Fordító: Sillár Emőke

Ez volt az első Tasmina Perry könyv, amit olvastam. Egy újság könyvajánlójában lettem figyelmes erre a regényre még 2008-ban, mely hatására még abban az évben meg is vettem. A könyv vastagsága először nagyon elvette a kedvemet, csak 2009 tavaszán olvastam el az Apuci lányait. Nem bántam meg, hogy megvettem. Tasmina Perry pedig bekerült a 6 kedvenc írónőm közé (Fejős Éva, Elizabeth Adler, Danielle Steel, Cecelia Ahern és Jodi Picoult mellé).

A történet szerint meghal egy gazdag férfi, akinek halálának okát rejtély fedi. A 4 lánya pedig mindent elkövet, hogy kiderüljön az igazság. Tasmina Perry ebben a könyvében (is) a gazdagok világát mutatja be, és rá kell döbbennünk arra, hogy az ő életük se fenékig tejfel, felerősödik ebben a világban az ármány és cselszövés.

Az fogott meg Tasmina Perry stílusában, hogy a krimit jól ötvözi a szerelemmel és a romantikával (úgy, mint Elizabeth Adler).

Eseménydús, kalandos, izgalmakkal teli olvasmány!

Könyvesblogi újévi fogadalmak

2012-01-07T15:47:00.000+01:00

2012- A változások éve lesz számomra, amely nemcsak a magánéletben fog megnyilvánulni, hanem itt is.

Szeretnék 1-2 olvasási szokásomon változtatni az idén.

Idén jó lenne magamat rászoktatni arra, hogy időben visszavigyem a könyveket a könyvtárba. (Ne 1 hónappal az olvasójegyben meghatározott időpont után...)

Már ebben a hónapban voltam könyvtárban, január 5.-én, csütörtökön. Most ezeket kölcsönöztem ki:

Melissa Hill: Érted mindent!
Vass Virág: Sokszor csókol, India!
Victoria Holt: A korona árnyékéban
Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér
Alice Sebold: Komfortos mennyország
Charlotte Bronte: Jane Eyre
Michael Cunningham: Az órák
Catrin Collier: Az utolsó nyár
Phillippa Gregory: A szűz királynő szeretője

(szépen bespájzoltam...)

Szeretnék erre a blogra több időt fordítani.

Most csak olvasom egymás után a könyveket, de nem haladok az értékelésekkel, pedig már nem 1 könyv van a tarsolyomban... Szeretnék év végére odáig fejlődni, hogy a könyv elolvasása után max. 1 héttel közzéteszem róla a bejegyzésemet.

A könyvvásárlás híve (is) vagyok. Idén szeretném minden hónapban legalább 1 könyvvel bővíteni a kis magán könyvtáramat. :-)

Januárban már ezeket sikerült megvennem:

Jay Asher: Tizenhárom okom volt

Jessica Day George: Éjféli bál

Stephenie Meyer és mások: Pokoli báléjszakák

Azért ezeket a könyveket vettem meg, mert már nagyon régóta szemezek ezekkel és az utolsó fizetésemet szerettem volna egy kicsit emlékezetessé tenni, valami maradandót (is) venni belőle.

Fejős Éva: Cuba Libre (2010-ben Mikulásra megkaptam ezt a könyvet, de a költözések közepette valahogy elhagytam... és a Fejős Éva gyűjteményemből csak ez hiányzik)

Remélem, sikerül betartanom ezeket a fogadalmakat....

Vízkereszt

2012-01-06T09:43:00.000+01:00

Január 6. Vízkereszt

Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi kezdetét a farsangi időszak. Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről, ekkor szentelik a vizet és a tömjént. A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belőle otthonukba is. Széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek belőle a csecsemő fürdővizébe, vagy éppen meghintették vele az ifjú párt. Betegeknek általában a halántékát kenegették vele, és behintették természetesen a halottakat is. A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a szokásból alakult ki a házszentelés vagy más szóval koledálás szokása. Általában a pap és a kántor elmegy a hívek házához, megáldja azt, elbeszélget velük. Fáradozásaiért a háziaktól sonkát, tojást, szalonnát és lélekpénzt kapott. Egyes protestáns vidékeken ezt a szokást az egyház tiltotta.

Sok helyütt a fiúgyermekek eljártak a házakhoz "háromkirályt járni". A dramatikus játék a bibliai történetet meséli el, amikor a napkeleti bölcsek felkeresik a kis Jézust. A szereplők fehér, bő ingbe és díszes süvegbe öltöznek, valószínűleg legnépszerűbb Boldizsár, a szerecsenkirály szerepe, amihez az arcot jól össze kell kormozni.

Vízkereszt utáni második vasárnap
Megemlékezés Jézus első csodatételéről, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta. A házaknál általában énekmondó asszonyok beszélték el a történetet, majd a házigazda étellel-itallal vendégelte meg a jelenlévőket. Volt ahol el is játszották a bibliai történetet.

Január 22. Vince napja

Vince napja, a bortermelő vidékeken fontos nap. Ekkor metszették a vincevesszőt, amit a meleg szobában hajtattak, ebből a adott évi termés mennyiségére következtettek. Azt tartották, ha ezen a napon jó idő van, jó lesz a szőlőtermés is.

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://www.unnep.mentha.hu )

Az újév története

2012-01-01T09:37:00.001+01:00

Az újév története

Az újévi fogadalmak története Kr.e. 153-ra datálódik vissza, amikor Janus – a kezdet és vég istene a római mitológiában, a január hónap névadója – a naptár elejére került. Mivel kétarcú istenség volt, képes volt egyszerre visszatekinteni a múltba és előre látni a jövőbe, ezáltal az ősi fogadalmak szimbóluma lett. Ilyenkor sok római bocsánatot kért ellenségeitől és ajándékokat adott át az újév kezdete előtt.

Az újév nem mindig január 1-jén kezdődött, és ma sem mindenhol kezdődik e napon. Csak azok a kultúrák ünneplik ilyenkor, amelyek a 365 napos naptárat használják. Kr.e. 46-ban Julius Caesar bevezetett egy új kalendáriumot, amely jobban tükrözte felosztásában az évszakok múlását, mint a korábbiak. Január 1-je ekkor lett a naptár első napja, és az első hónap ekkor nyerte el nevét Janus, a kezdet és vég istene után.

December 31-én éjfélkor a rómaiak elképzelték, amint Janus visszanéz az óévre és másik arcával a jövőbe tekint. Ezen az éjszakán szerencsehozó ajándékokat adtak egymásnak, egy idő múltán főként a csonthéjas termések (pl. dió) és a Janus arcával nyomott érme lett a legnépszerűbb ajándék.

A középkorban a keresztények december 25-re, Jézus születésére tették át az újév napját. Később azonban március 25-re változtatták ezt a dátumot, mert ekkor tartották az Angyali Üdvözlet ünnepét. A XVI. században aztán XIII. Gergely pápa felülvizsgálta Caesar kalendáriumát, és visszahelyezte az évkezdés napját január 1-re. Ez utóbbi két naptárban az a közös, hogy mindkettő a Naphoz igazodik: egy év annyi idő benne, amennyire a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja, s mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek.

Néhány kultúrában azonban holdnaptárakat használnak – ebben egy év kevesebb, mint 365 nap, mivel a hónapok a holdfázisokhoz igazodnak. Ilyen például a kínaiak naptárja is: náluk az újév akkor kezdődik, mikor a Nap belép a Vízöntő csillagjegyébe és elérkezik az első holdtölte (ez valamikor január 19. és február 21. között következik be).
Noha nem mindenki tartja ugyanakkor ezt a jeles napot, az minden kultúrára elmondható, hogy hatalmas ünnepléssel és szerencsehozó tárgyakkal lépnek át a régiből az új évbe.

Ókori szokások

Az újévköszöntés a legősibb szokások egyike – a tudósok ismeretei szerint már 4000 évvel ezelőtt, Babilonban is tartották már, igaz, ekkor még (a mai naptár szerinti) március 23-án. Bár a babiloniaknak nem volt naptárjuk, a késő március időszaka mégis logikus választás, ha az újrakezdést kell megünnepelni. Hiszen ilyenkor kel életre újra a természet, nyílnak a virágok – ehhez képest a január elseje teljesen jelentéktelen, nincs se mezőgazdasági, se egyéb jelentősége. A babiloni újévet 11 napon át ünnepelték, és minden napnak megvolt a maga forgatókönyve. Így hát talán nem túlzás azt állítani, hogy a modern kori szilveszter feltehetőleg csak halvány próbálkozás az akkori rendezvényekhez képest.

Újévi szokások

A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így például semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta. )

Szép hagyomány újév napján, hogy fiúgyerekek és legények házról-házra járva verses jókívánságokat mondanak a háziaknak, akik cserébe megvendégelik őket. Egyes falvakban az újévköszöntők a portákon gabona magvakat szórnak szét, hogy bő termés legyen. Ezeket a magokat aztán a tyúkoknak adták a háziak, hogy sokat tojjanak. A hajnali időjárásból az egész évre jósoltak, ha szép idő volt, mezőgazdasági szempontból jó lesz az esztendő, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél.

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://www.unnep.mentha.hu és a http://www.betegvagyok.hu/cikkek)

Boldog Új Évet kívánok!

2012-01-01T01:40:00.000+01:00

Ballag már az esztendő, vissza vissza nézve,

nyomában az öccse jő, vígan fütyörészve.
Beéri az öreget, s válláról a terhet
legényesen leveszi, pedig még csak gyermek.
Lépegetnek szótlanul, s mikor éjfél eljő
férfiasan kezet fog múlttal a jövendő.
Boldog új Esztendőt!

A szilveszter története

2011-12-31T09:27:00.000+01:00

A szilveszter története

Az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában.

Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.

Babonák:
- A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ahányan megrohamozták a nagyáruházakat az idén is, ebben remélhetőleg nem lesz hiba!)

- Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.

- A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.

- A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.
- Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Szilveszteri szokások

Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkösdkor is a tüzeskerék-engedés. Szalmával betekert kereket meggyújtottak és a domboldalról legurították. Különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokás, úgy tartják a kerék összeköti az óesztendőt az újjal.

”Falvainkban általában az óév búcsúztatást és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, onnan köszöntötte az új esztendőt,a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.”

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://www.unnep.mentha.hu és a http://www.stop.hu/kultura/)

Danielle Steel: Kakukktojás

2011-12-30T09:42:00.000+01:00

Kiadó: MAECENAS KÖNYVEK
Oldalak száma: 334
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 240 gr
ISBN: 9789632032238
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2010
Fordító: Sóvágó Katalin

Az egyik kedvenc írónőm Danielle Steel, aki napjaink egyik legnépszerűbb amerikai írónője. Férfiak, nők, idősek, fiatalok egyaránt olvassák 47 országban 28 nyelven.

83 regénye, 14 gyerekkönyve és 1 képeskönyve jelent meg eddig az írónőnek. Regényei közül eddig huszonötöt filmesítettek meg. mindegyikük nagy sikert ért el, köztük a 2 Golden Globe-díjas alkotás, az Ékszerek, a négy órás minisorozat, Anthony Andrews főszereplésével.

1989-ben bekerült a Rekordok könyvébe, mert könyvei a New York Times bestsellerlistáján 390 hétig folyamatosan szerepeltek. 2002-ben kitüntetést kapott a francia kormánytól, a világ művészetéhez való hozzájárulásért. Az íráson kívül saját parfümöt jelentetett meg a nevével fémjelezve. Galériájával támogatja a művészeket.

Egyik alapítványa, a Nick Traina Alapítvány a mentálisan sérült, és a rossz bánásmódban részesült fiatalokat támogatja, amelynek névadója fiatalon elhunyt fia. A másik alapítványa a hajléktalanok megsegítésére jött létre.

Közel 30 regénye van már meg nekem, és akadt 1-2 kötet, ami nagy hatással volt rám.

2010-ben magyarul jelent meg a Kakukktojás című regénye. Mint több regényében, ebben is találtam olyan motívumot, ami a való életben velem is megtörtént: ahogy a könyvben Victoria, úgy én is kirívok a családomból, mert nem olyan a gondolkodási módom, mint az övék és ezért én is kapok hideget-meleget. Ebből kifolyólag csak úgy faltam ezt a könyvet, mert érdekelt, hogyan oldja meg a lány a családja folyamatos csipkelődéseit.

Egy hosszabb időszakot kihagyva ez volt az első Danielle Steel regény, amit olvastam. Kb. másfél- 2 évet hagytam ki, mialatt egy regényt se olvastam tőle, előtte viszont folyamatosan szinte csak őt. Így nem is csoda, hogy közel 30 olvasott regényem van már tőle.

E könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy végre magamra találtam: nemcsak a főhős életében láttam hasonlóságot, hanem azt éreztem, hogy nem hiába sorakozik az a sok Danielle Steel regény a polcomon, csak közel áll az ő munkássága, stílusa, történetei a szívemhez.

A főhőst, Victoriát kiskora óta piszkálják a szülei, mert nem olyan, mint ők, a húgát istenítik. A helyzetébe könnyen bele tudtam magam élni, mert velem is ez a helyzet: nem úgy gondolkodom, mint a családom, másként állok az élethez, mint ők. Sajnos, ez a helyzet sok nézeteltérési vitát, veszekedést eredményezett. Mára már odáig jutottam, hogy hiába élek a családommal, a szobámba visszavonulok és a magam csendességében elvagyok, nagyobb eszmefuttatást nem végzek. Tudom, ez a megoldás nem minden helyzetben jó. Az én esetemben az lenne megoldás, ha elköltöznék a családi házból, ahogy Victoria is tette a könyvben. Sajnos, nekem még anyagi korlátjaim vannak (fizetésemből nem telik albérletre).

Számomra érdemes volt ezt a könyvet elolvasni, mert rájöttem arra, hogy az enyémhez hasonló helyzetben más is élhet. Hamar végére értem ennek a DS regénynek, kíváncsi voltam, hogy Victoria hogyan old meg egyes szituációkat.

Kellemes hétvégi olvasmány Danielle Steel kedvelőknek!

(Az írónő életéről szóló résznél a forrásom a http://scarlett.hupont.hu és wikipedia.hu volt.)

Meglepetés

2011-12-29T18:38:00.000+01:00

Ma egy hosszabb időszakom végére értem: lejárt a szerződésem és ma voltam utoljára a munkahelyemen. Hetek óta magamban sírok, hogy mindjárt a végére érek és ma eljött ez a pillanat is... Az igazgató úr és az igazgató-helyettes elbúcsúzott tőlem: nemcsak egy szép búcsúbeszédet, hanem ezt a könyvet is kaptam tőlük... Nagyon aranyosak voltak... (A cím csak véletlen, a szándék a fontos...)

Nem évekig voltam ezen a munkahelyen, hanem elég rövid ideig (csak pár hónapról van szó), de nagyon megszerettem ezt a helyet, a munkatársakat. És szerintem ők is megkedveltek, mert nem hiába vettek nekem könyvek... :-)

Karácsonyi ajándékok

2011-12-28T12:04:00.000+01:00

Mint már a családom, a rokonság és a barátok is jól ismerik a könyv iránti szeretetemet, így a mostani karácsony sem múlhatott el anélkül, hogy ne kapjak könyveket. Az idei karácsonyi ajándékaim:

Mint ahogy korábban megjósoltam, megkaptam Cecelia Ahern legújabb könyvét is.... :-)

Kosztolányi Dezső: Pesztra

2011-12-26T19:03:00.003+01:00

Vera, a kis pesztra, reggel öt órakor ébredt. Kiköhintett a ködbe, de még sötét volt. Benn a cselédszobában is az éj feketéllett még, s mikor visszament az ágyhoz, nagy kedve lett volna beléje feküdni, ha nem gondol az utcai szobára meg a fehér kályhára, melyek már régen vártak reá. Kötelességtudásból öltözködni kezdett. Bedugta fejét a mosdótálba, lesimította nyiszlett paraszthaját, felvette szürke perkálkendőjét, és megindult kifelé. Végigment egy szűk, sötét szobán, aztán az erkélyfolyosóra ért. Apró térdei összevacogtak a hidegtől.

A feje előrekonyult, kedvesen és álmosan, mint az alvó verébé. Csak ködöt látott meg egy lámpát, más semmit. Félig még aludt, és találomra járt, amerre a lábai vitték. Egyszerre valami hidegséget érzett a kezében. A kilincs volt. Hangosan és komolyan kiáltott rá, erősen rázta:

- Nyílj ki már...te...buta.

Egy tágas, sötét szobában állott. Most már felemelte fejét, és nagyot sóhajtva felébredt. Zörögve ledobta a szeneskotlát és az aprófát, eszébe jutott, hogy az uraságok a másik szobában alszanak, rémülten nézett a becsukott ajtóra, és megsimogatta a kotlát. Aztán felugrott egy székre, és meggyújtotta a gázt.

A szobát enyhén hullámzó zöld fény öntötte el.

Vera körülnézett. Valami különös boldogság szorította a szívét, úgy, hogy szeretett volna bukfencezni, sikoltani, verekedni, mint a falun, a szabad mezőn. Körülötte mély csend. Az ajtóhoz ment, fülét erősen odanyomta, s hallgatta, hogyan lélegeznek benn az alvók. Most az egész szoba az övé volt. A politúros asztal, az albumok, a zsöllyék, a selyempamlag, az üvegszekrény, minden, de minden. Fönn, az aranytapétás falon, tengerek hullámoztak, nyájak legeltek. Egy szomorú, parókás asszony búsan mosolyogva nézte.

Lekuporodott csendesen a kályha mellé, és óvatosan piszmogva tüzet rakott. Piros láng csapott fel, ezer és ezer apró szikra tűnt el a kürtő sötétségében.

Most érezte először, hogy fázik, és mellén összehúzta a kendőt. A láng lassan körülnyaldosta a téglákat, s a kályha mind erősebben fújta rá az édes, langyos szellőjét. Tagjait altató zsibbadtság lepte el. Lassan felkelt a helyéről, és a puha szőnyegen lábujjhegyen körüljárta a szobát.

A porronggyal végigsimította a széket, az asztalt, a padlót, azután az ajtókhoz látott. Egy-egy pillanatra megállott, s ilyenkor mohón, nagy szeretettel nézte a szobát, mintha vízszínű szemeivel egészen magába akarta volna ölelni. Mindenütt csupa újság és csoda. Az íróasztalon egy üvegdarab, melyen hajókat és tengert lehetett látni, ha a lámpa felé fordítjuk, följebb léniák, tollak, hasas tintásüvegek és nagy, komoly írások, csupa vonal és csupa fontos szám, az úr munkája, aki reggel korán hivatalba megy. Azután a fehér pamlagon két selyemszoknya, kék és sárga, a nagyságos asszony ruhája. Vera bámulta ezt a panorámát, s mintha először látta volna, megfeledkezett a dologról, és kicserepesedett, kicsi ajkai szétnyíltak.

Az üvegszekrény csecsebecséit sorra megtörülgette. Ezen a reggelen különösen csodálkozott egy vastag aranypénzen, mely lila bársonytokban volt elrejtve. Vigyázva megnézte elöl-hátul, és elgondolta, milyen jó az uraknak, akik az aranyat ily nagy darabokban tartogatják itthon. Aztán a gyöngyházkagylóval babrált, és majd hátraesett ijedtében, mikor meghallotta, milyen szépen és sokáig tud zúgni.

Hogy készen volt ezzel is, a baba-szobához ment, mely a kisasszonyé volt, a nyolcéves Ilonkáé, aki tavaly halt meg torokgyíkban. Vera mindig félve nyúlt ezekhez a törpe bútorokhoz, melyeken még érzett az ő vékony, úri ujjainak nyoma. A szoba falának támaszkodva, félrebillent fejjel, kusza kalappal a fején aludt a francia baba, aki, mióta meghalt kék szemű kis anyja, napról napra piszkosabb és szomorúbb lett. Rózsaszínű csipkéi elrongyolódtak, mellén kiszakadt a selyemderék, és sovány, fűrészporos lába szomorú fehérséggel lógott le. A bánat, a por, a hőség az elmúlt év alatt egészen megöregítette, szemöldökei megvastagodtak, a szája is mintha sírásra görbült volna. Dobogó szívvel nézett rája, és leemelte a szekrényről. Nagy, fekete szemei egyszerre kinyíltak, s jól látta, hogy könnyel voltak tele.

- Szegény, árva baba - szólt, és megcsókolta hideg viaszszáját.

Az óra ütött, hirtelen a helyére lopta a babát, s az ablak felé ment. Széthúzta a függönyt az utcára nézett.

Csoda történt.

A házak, a fák, a gázlámpák, a kövek fehérek voltak. Esett a hó. Mintha finom porcukorral hintettek volna tele minden talpalatnyi földet, ameddig a szem elért, sehol sem lehetett látni csak egy parányi fekete foltot is. Zúzmarás, didergő ezüst fehérség cukrozott be mindent. Millió pihe kavargott a fekete levegőben, imbolyogva, táncolva, merészen bukdácsolva a fehér földre, és a szél beléjük fújva derült, hideg szimfóniákat játszott. Bámulta a lámpafényben ragyogó jégvirágos ablakon, és szájára tapasztotta a kezét, hogy ne sikoltson, mert jó kedve volt, mint mikor a leánytársai csiklandozták. Öröm fojtogatta a torkát, a téli hideg reggelek öntudatlan, szívdobogtató öröme, s csak annyit tudott kinyögni:

- Hó!

Az áldott hó egy éjjel, mikor nem is sejtette és aludt, fehérre változtatta az ijesztő, kormos házakat, a kormos kőutakat, és most minden olyan, mint otthon, a falun, a mezőn. Arra gondol, hogy a nagyanyja ölében egy reggel először látta meg a fehér világot. Akkor is ilyen tágra nyíltak a szemei, akkor is ilyen különös boldogságot érzett a vérében. Szeretett volna énekelni és a földre borulni, hogy megköszönje az életnek ezt a nagyszerű pillanatot,
mellyel a szegény paraszt pesztrát meglátogatta, de ajkai csak dadogtak, kirepedezett kezei csak hadonásztak, értelmetlenül és bambán:

- Hó...

Körülötte a szobán csupa finom puhaság, szín és selyem, künn pedig egyre havazik. Az ég reá borul, mint egy üvegkupola, s sokszor azt kell hinnie, hogy ő, a ház, az egész világ, egy végtelenül nagy kristálypohárban áll, mely egyformává, egyenlővé tesz mindenkit és mindent:

- Hó...hó...

A másik szobából zaj hallatszik. Az úr kijön vörös csíkos hálóingében, és teríttet vele. Vera kimegy a tálcáért, és öblös, kék lábasokkal tér vissza, melyekben melegen gőzölög a tej. Az orra piros a hidegtől.

- Milyen idő van künn? - kérdezi az úr.

Vera az ablak felé mutat:

- Esik a hó...

A ház ezalatt felébred, és lassan az asztal mellé telepszik. Jánoska is felkel, és összeszíjazza iskolakönyveit, a rajztömböt és a tollskatulyát. Az úr szőlőskalácsot tör a kávéhoz, aztán egy pohár vizet iszik, és szivarra gyújt. Liláskék füstfellegek ölelik körül a lámpát.

Jánoska csendesen az asztal alatt keresgél. Fölemel a földről egy ezüstszálat, mellyel a karácsonyfát díszítik.

Az apja felé nyújtja.

- Az angyalkák hullatták el - mondja az apja. - Nem tudod, hogy nemsokára karácsony lesz? Az angyalok itt jártak az éjjel.

Vera a pohárszékre könyökölve figyelmesen hallgat beszédükre. Az angyalok jártak itt. Azok daloltak neki is ma reggel. Szeme kimered, a száját kitátja a csodálkozástól, a boldogságtól...

Tilly Gabriella: A karácsonyfa története

2011-12-26T10:57:00.000+01:00

Télidőn, midőn lehullott a lomb, befagyott minden tó és folyó, amikor hófelhők fedik el a mennybolt kékjét és a napkorongot - a lelkünk is megdermed ilyenkor, és a kedvünk is olyan, mint a fogyó hold.

És akkor egyszerre szétnyílik a vastag felhőzet, az égből előtör egy varázsos fénynyaláb, s előbb Mikulás apó szánkója szántja végig a látóhatárt, majd angyalok csapata száll a földre, vigaszt, reményt, hitet, ragyogó gyertyafényes karácsonyfát hozva palotába és kunyhóba, csüggedt lelkünket fénysugárba vonva.

A mi otthonunkba minden évben kéktűjű, ezüstös ágú, sudár törzsű fát hoz a nekünk kijelölt angyal, melyet mindig a beteljesülő vágy örömével fogadtam.

Pedig soká nem ismertem történetét, míg egyszer egy angyalka elmesélte nekem. Én ezt most tovább mesélem, hallgassátok csak:

Valamikor réges-régen kicsiny zöld fenyőfácska álldogált az erdő szélén, azt sem tudva, honnan jött - egyszer csak kinőtt a földből és itt volt.

Előtte pázsitos tisztás terült el, mögötte sűrű sötét erdő. A közeli jegenyefenyők meg oly magasan hordták orrukat, hogy észre sem vették a kis jövevényt.

Ha testvérei lettek volna, sosem vágyódik más sors után, de hát teljesen egyedül állt a nagyvilágban. Körülötte fájó csend, zordon, sivár, néma téli táj.

"De jó volna elrepülni a madarakkal, akik messze szállnak a tél beállta előtt, s a tengerek végtelen hullámain túl nyármeleget találnak. Ahol pálmák és narancsligetek kínálják gyümölcseiket a banánérlelő melegben."

"Ne vágyódj el Fenyőke - szólította meg a közeli kispatak - én távolról jövök, és messze eljutok. Sokat látok-hallok útközben, ezért, mint tapasztaltabb társadtól, hallgasd meg tanácsom. Ugyanis a Teremtő minden virágot, fát, növényt a maga helyére ültetett a gyökerei által, azért, hogy oda kapaszkodjék, ahova tartozik, ahonnan kinő, mert ott van feladata.

Ezért bizakodjál, hogy meg fogod tudni, mi a te dolgod a földön - csevegte a patak, s magára húzta meleg, téli jégkabátját, hogy kitelelvén vidáman csörgedezve köszöntse majd a tavasz érkezését."

"És hát mi lenne velünk, ha te is elmennél? - kérdezték a gombagyerekek, akik a kis fenyőke tövénél bújtak ki a földből - ki terjeszti ránk védő ágait zimankóban, forró nyárban egyaránt?!"

E pillanatban a nap egy sugara áttört a hófelhőkön és így szólt Fenyőkéhez: "Majd tavasszal nagyra növesztelek, megnyújtalak és ágakkal dúsítlak - csak légy türelemmel."

A fecskék régen elköltöztek, a darvak is elhúztak, nehéz köd borult a tájra. Éjszakára ugyan kiderült az ég, és csillagok milliárdja ragyogott a fagyos földre, de olyan nagyon messze voltak, hogy sugaruk nem bocsájtott enyhítő meleget a didergő tájra.

"Még te is boldogabb vagy, mint én!" - mondta Fenyőke az itthon maradt ökörszemnek. Felrepülhetsz akár az égig, és nem lep el a hó, amitől lassan én már levegőt sem fogok kapni - panaszkodott búsan Fenyőke.

Óh, nehogy azt hidd, hogy a légben melegebb van! A lábaim már úgy elfagytak, hogy ha egyenként a szárnyam alá dugom, az sem segít már. Na és az ennivaló, már alig lelek valamit. Mégis el kellett volna szálljak a költözőkkel melegebb vidékre - sóhajtotta az ökörszem, s még jobban behúzta csöpp fejét a hullani kezdő hó elől.

Na és mi lenne akkor, ha a városba szállnátok, a sok ház közé, ahol azok az emberi lények laknak. Talán ott nincs ekkora hideg, mint itt mifelénk, és talán még valami ennivalót is adnának. Úgy hallottam, hogy ők madarakat nem bántanak?

Lehet hogy ez így van - de már láttam kalickát, amiben kismadár volt. És én nem akarok rab lenni - még ha finom falatokkal tartanának is, akkor sem. Szabadnak születtem, úgy akarok élni és meghalni is.

De azért már jártam arra egyszer, amikor ugyanilyen hideg volt, mint most. Akkor azt tapasztaltam, hogy a házak ablakpárkányaira morzsát szórnak, és ők, az emberek pedig - láttam, mert belestem az ablakukon - sokan együtt vannak, és roskadásig megtelt asztal van a szobájuk közepén, a karszékekben pedig színes ajándékcsomagocskák.

Egy szép szőke kislány babát kapott éppen, azt csókolgatta. A testvérkéje meg apró vonatokkal játszott a szőnyegen, ami a szobáik padlózatát borítja minden házban. A kandallóban vöröslő fahasábok ontották a meleget, s mindenki boldognak látszott.

Tudod mire gondoltam? - vetette közbe az egyre jobban deresedő Fenyőke - arra, hogy milyen jó is lenne, ha ezen az ünnepen, vagy ahogyan az emberek nevezik: karácsonykor én is az emberek között lehetnék, engem is szeretnének, mert én lennék az ő ünnepi fájuk, mondjuk a karácsonyfájuk. És rám aggatnának mindenféle szép dolgot. Almát, diót, gyertyát. És közben énekelnének!

Miért is nem ragyognak az ágaim, talán ha így volna, behívnának az emberek, és körültáncolna a sok boldog gyerek. Az ajándékokat az én alsó ágaim alá dugnák, amiket azután ott találnának meg a jó gyerekek - vágyakozott Fenyőke.

Közben bealkonyodott. Az ökörszem valahová elrejtőzött, Fenyőke megint egyedül maradt. Addig-addig, míg álomba sírta magát.

Már késő éjszaka lehetett, amikor felriadt. Fény és hangok szűrődtek az erdő felől és valami különleges csilingelés.

Szán siklott elő a bozót csupasz ágai közül; báránykák húzták és angyalok kara lebegett körülötte.

A szánkóban egy glóriás, fehér inges kisfiú ült, és amint Fenyőkéhez ért, megállította a szánt húzó barikákat. Az egyik angyal Fenyőke mellé szállt és megkérdezte: Hát te kis fenyőgyerek, mit vársz a karácsonytól, mit kérnél a kis Jézuskától, aki ma született le a földre? Ó, én nem is tudom - állt el a szívverése is Fenyőkének.

De mégis. Mióta megszülettem - nem szeretek egyedül lenni. És olyan jó lenne, ha az ünnepen az emberekkel együtt lehetnék, nem itt a hideg, néma árvaságban. Hogyha olyan ragyogó lennék, hogy felfigyelnek rám és úgy megszeretnek, hogy a lakásba bevisznek, feldíszítenek és örülnek nekem kicsik és nagyok. Ez szívemnek minden vágya - sóhajtotta Fenyőke.

Az angyal figyelmesen hallgatta a könnyes kérést, és továbbította a kis Jézuskának, aki beleegyezően bólintott.

Teljesüljön hát a vágya

Legyen ezüst minden ága.

S legyen a jó emberek

Szép karácsonyfája.

Fenyőke elbűvölten hallgatta e szavakat. A szeretet melege áradt szét testében, minden egyes ágában, minden kis tűjében, gyökere mélyéig. Megremegett örömében. Ó, csak megtörténne és megmaradna a csoda, amit minden porcikájával kívánt! Mert ha csak csoda tud jót hozni, akkor nagyon is kell a csoda embernek, állatnak, növénynek egyaránt.

Ekkor a messzi csillagok is megpillantották a fényt, mely a föld felől sugárzott, és kíváncsian lefutottak a tejúton. Mind-mind ott tülekedtek a kis zöld Fenyőke körül, és annak parányi ágain. Még az esthajnalcsillag is ott tündökölt.

Fenyőke kitárta ágait, megnyitotta árva és szeretni vágyó kis szívét, hogy befogadja a jóságból fakadó, melengető ragyogást.

S akkor még egyszer megszólalt a kisded:

Te kis fenyő - most már sohasem leszel egyedül. Megnősz és gyerekeid lesznek, akik bejutnak az emberek otthonába, és ott állnak majd feldíszítve a jóság születését ünneplő nagy és kis emberek örömére, akik ezentúl soha nem akarnak fenyőfa nélkül ünnepelni.

Úgy legyen, ha lehet! - rebegte Fenyőke.

A szánkó tovasiklott, ismét sötét lett, de az ő szívét a csodálatos látomás ígérete melengette. Vége lesz pusztító magányának, lesz értelme életének. A tél végül mégiscsak feladta állásait, magával vitte a maradék darát, jeget, zúzmarát, s nyomban fellélegzett a világ. Előtűnt a zöld pázsit, s virágozni kezdett a mező. A tavasz legelső hírnöke a bátor, fehér, de kissé rózsaszín fényű hóvirág, majd a kék ibolya, s utána a többiek is kimerészkedtek a földből, és tarka szőnyeggé varázsolták a rétet.

Ekkorra már nyújtózkodtak a fák, és kibújtak a rügyek a legapróbb bokron is.

Az énekesmadarak is rendre hazataláltak.

Nézd csak - kicsi fenyő - csicseregték, hogy megnyúlt a télen és milyen szép fényes minden ága! Mintha mind megannyi ezüstcsillag tündökölne rajta! Ezüstfenyő lett belőle. Ezüst a fenyő, ezüstös ezüst a fenyő! - visszhangozta erdő-mező.

És tavaszi szél hiába rázta, nyári zápor hiába paskolta, őszi eső hiába mosta, tündöklő kék-ezüstje, ezüst-kékje a természet minden hatalmának ellenállt.

Sok-sok év telt el azóta. Fenyőke nagyra nőtt. Ágai kiteljesedtek, körbefogták sudár törzsét, s körülötte sok kis apró fenyőcske bújt ki az ő gyökereiből. És mindegyikük ezüst ágakkal nyújtózkodott a világ felé.

Az ember pedig minden év decemberében bevisz egyet otthonába, hogy annak ágaira aggatott aranydió, piros alma, fényes szaloncukor, csillogó lametta és szívet melengető gyertyaláng tükrözze vissza a gyermekek örömét, a felnőttek hitét a világra jött jóság lényéből áradó, áldást hozó karácsonyesti fényt.

Tunyogi Csapó Gábor: A szenteste története

2011-12-25T19:06:00.002+01:00

– Papa, papa, ugye elmeséled megint, hogy is volt azon a szentestén? – A kis Bori rövidszoknyás forgószélként rohant át a tágas lakószobán, és átölelte az apját, aki éppen az utolsó csillagszórókat tekerte rá az embermagasságú fenyő legfelsőbb ágára.

– Naná, hogy elmondja – kiabálta Feri, aki alig maradt el húga mögött. Ő már persze méltóságán alulinak tartotta volna, hogy átölelje apját. – Ugye elmondod, apu? A szentestén a szenteste történetét... Muszáj elmondani.

– Ugyan, gyerekek! – intette le őket az apjuk, ami persze álszent képmutatás volt, hiszen titokban nagyon büszke volt arra, hogy felcseperedő gyermekei – Feri már tizenkét éves volt, Bori már kilenc – még mindig nagyra becsülték a papa meséjét. – Hányszor hallottátok már? Hiszen kívülről tudjátok! Tanultátok az iskolában is...

– Ugyan, apu! Az iskolában! Süket duma! – Feri fölényesen legyintett. – Senki nem tudja olyan szépen, mint te! Senki!

– Csodálatosan szép éjszaka volt – kezdte Bori ragyogó szemmel. – Természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj... Nem, papi, igazán! Senki nem tudja ilyen szépen!

– Te lány, hiszen kívülről tudod az egészet!

– Na és? Baj az? – Bori hangja könyörgőre fordult.

– Pont ez a hecc benne – tódította Feri.

– Jó, jó, ha mindenáron akarjátok, – adta meg magát elégedetten az apa. A két gyermek ujjongva futott a széles fotelhez, amelyen még mindig kényelmesen elfértek mindketten, illedelmesen leültek s apjuk arcára függesztették tekintetüket, amikor az helyet foglalt velük szemben, a másik fotelben.

– No hát... – kezdte az apa. – Csodálatosan szép éjszaka volt, természetesen hó nélkül, ott akkor sem volt hó, ma sincsen, az az éjszaka mégis fehérebb volt és fényesebb, mint nálunk a legtisztább téli éj. Az izzó csillagok között magasan lebegett a telihold, az egész eget földöntúli fény töltötte be, amilyet sem azelőtt, sem azóta nem látott emberfia. A Betlehem nevű városkában azonban ezt nem vette észre senki, az emberek sajnos mindig hajlottak a vakságra, s ezen bizony nem változtatott az utolsó ezerkilencszázkilencvenhat esztendő sem. A városka szűk, tekervényes utcáin fiatal emberpár botorkált küszöbről küszöbre, szállást keresve. Mindenki láthatta, hogy alig állnak a lábukon, de...

– Mindenki láthatta volna, papa, – igazította helyre Bori az elbeszélés menetét. Az apa mosolyogva bólintott.

– Mindenki láthatta volna, igazad van, Bori, de senki nem akarta látni. Mindenütt elutasították őket, mert az emberek...

– Buták és önzők – mondta a két gyerek egy hangon.

– Úgy van, és sajnos ezen sem változott semmi azóta – folytatta bólogatva az apjuk.

– Ó, ha tudták volna... – suttogta Bori kellemes borzongással.

– Hülyeség – oktatta ki a bátyja. – Akkor állatian unalmas lenne az egész.

– Hogy beszélsz? Szégyelld magad! – háborodott fel Bori.

– Hogy beszélek? Így beszélek! Talán nincs igazam, apu?

– Na, na... Amit mondtál, bizonyos szempontból igaz, de ahogy mondtad...

– Na látod! – kiáltott egymásra a két gyerek azonos szavakkal, mert mindkettő úgy érezte, az apa neki adott igazat.

– Szóval, az ifjú párt mindenütt elutasították – folytatta gyorsan az apa, meg akarván előzni a csírázó veszekedés kifejlődését. – Pedig szegény asszony már csaknem összeesett. De hiába, akárhol kopogtattak is, minden ajtó zárva maradt. Támolyogtak hát tovább és...

Ezúttal a lakásajtó elektromos gongjának dallamos zengése szakította félbe az elbeszélést. Az apa bosszúsan ráncolta a szemöldökét, az anya idegesen szaladt be a konyhából.

– Hát ez meg mi – támadt neki szokott idegességével a férjének –, vársz valakit?

– Dehogy várok – védekezett a férfi. – Nem is tudom, ki az ör...

Az elektromos gong újra megszólalt.

– Nahát, ez aztán! – Az anya összecsapta a kezét. – Ilyen nincs! Hát már a szentestén sincs nyugta az embernek?

– Te, nem lehet, hogy... – suttogta Bori a bátyja fülébe. – Te, az lehet, hogy...

– Hülyeség – mordult rá halkan Feri. Rövid megfontolás után meg is ismételte. – Hülyeség.

A gong hangja harmadszor zengett végig a lakáson. Az anya idegesen összerándult. Az apa gyámoltalanul megemelte a vállát, torkát köszörülte, megigazította a nyakkendőjét, és az ajtó felé indult. A gyerekek követni akarták volna, de az anya visszatartott őket a lakószobában.

A lakásajtó közvetlenül a kertre nyílt, amint az gyakran előfordul földszintes családi házaknál. A kinyíló ajtó keretét ezüstös fényt árasztó köd töltötte be, s e titokzatos sugárzás közepén két árnykép állott, egy vézna férfi, fáradtan lecsüggő vállal, s egy elformátlanodott asszonyi alak.

– Bocsásson meg, uram... – A fáradtságtól rekedt hang szinte csak suttogott. – Bocsásson meg, de fényt láttam... Legalábbis azt hiszem... És gondoltam... Ha megkérhetném... Ha tudnának szállást adni... Az asszonyom már összeesik... Hiszen látja, ebben az állapotban... Csak erre az egyetlen éjszakára...

– De ilyet... Ki hallott már ilyet? – A megzavarodott apa hangjából határtalan elképedés beszélt.

– Itt vannak! Ők azok! – suttogta Bori. Ki akart surranni az előszobába, de anyja a karjánál fogva visszahúzta.

– Ha csak pár órára is – könyörgött tovább a rekedt hang. – Hogy kicsit megpihenjen szegény. Hiszen már lépni sem tud.

– De hát... Hogy jut egyáltalán erre a gondolatra, ember? – tört ki az apa. – Attól félek, eltévesztette az ajtót. Ez nem hotel vagy fogadó, hanem magánlakás. Érti? Menjen...

– Nincs nekünk pénzünk, uram. Semmink sincs, nem tudnánk fizetni – suttogta végképp megtörve a hang.

– Ó hát ez... Ezt igazán sajnálom... De hát... Igazán nem tudom... – Az apa érezhetően elbizonytalanodott.

– Engedd be őket, papi, engedd be őket! – Bori hangja tisztán csengett, mint az üvegharang.

– Fogd be a szád! – kiáltott rá az anyja, s visszalökte a gyereket a lakószobába. – Maguk pedig menjenek az állomási misszióhoz, vagy az üdvhadsereghez! – kiabált az ajtó felé. – Mit képzelnek? Egyszerűen berontani vadidegen emberekhez, még hozzá éppen szentestén! Csukd be az ajtót, Ferenc, azonnal csukd be!

– Nagyon sajnálom. – Az apa a vállát vonogatta, bizonytalanságát mintha elfújták volna. – Igazán lehetetlent kívánnak, be kell látniok maguknak is. – Becsapta az ajtót, de rövid megfontolás után újra fölrántotta. – Próbálják meg a rendőrőrszobán – kiabált, pedig már nem is látott senkit. – Ott biztosan kapnak valami segítséget. Jobbra a második utca.

A titokzatos, áthatolhatatlanul fénylő ködből válasz érkezett; ez azonban egészen más hang volt, tisztán és mélyen kondult, de hidegen és keményen.

– Mégse volt fény az, amit látni véltem.

Az ajtó végképp becsukódott. Az apa ezúttal beakasztotta a biztosító láncot is, kétszer ráfordította a kulcsot, aztán visszatért a lakószobába, ahol az anya a hangosan zokogó Borit korholta.

– Ne csinálj cirkuszt, Bori! Mit tudod te, miféle emberek voltak? Hajléktalanok, csavargók, talán bűnözők is! Kinek jutna egyéként eszébe így bekéredzkedni egy idegen otthonba? Álmunkban még a torkunkat is elvághatták volna! Ó, a kalács! Te jó ég, a kalács!

Megfordult, és kiszaladt a konyhába. Bori sírt még egy sort, Feri mély gondolatokba merülve bámult maga elé, mintha a perzsaszőnyeg mintáit tanulmányozta volna. Az apa le-föl járkált a szobában, megigazított néhány állítólag ferdén lógó képet a falon, aztán a szobájukba küldte a gyerekeket, hogy elrendezhesse az ajándékokat a gazdagon díszített karácsonyfa alatt.

A szenteste története befejezetlenül maradt. Nem is esett szó róla, soha többé...

A Karácsony története, karácsonyi szokások

2011-12-25T09:50:00.000+01:00

A XVIII. században karácsony ünnepének még nem volt akkora jelentősége, mint húsvétnak. A karácsony a millenniumi időkben kezdet szokássá válni. Ma a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus a Megváltó születésének napja: a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe.

Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére, de valószínű, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a "legyőzhetetlen nap születésé"-nek pogány római ünnepét. Ez az alkalom a téli napforduló utánra esett, amikor a nappalok ismét hosszabbak lettek.

Egy római almanach szerint már Kr. u. 336-ban megünnepelték Rómában a karácsonyt. A Római Birodalom keleti részén azonban január 6-án emlékeztek meg arról, hogy Isten megjelent Jézus születésekor és megkeresztelésekor, Jeruzsálemben pedig csak a születést ünnepelték. A IV. század során a legtöbb keleti egyház átvette Jézus születésének ünnepéül a december 25-i dátumot.

Az ellenállás Jeruzsálemben tartott a legtovább, de végül ott is elfogadták az új időpontot. Az örmény egyház azonban a mai napig ragaszkodik a január 6-i karácsonyhoz. Miután keleten is december 25-én rögzült a karácsony, Jézus keresztelésére mint epifániára (Isten megjelenése) január 6-án emlékeztek. Nyugaton viszont ezen a napon ünnepelték a három királyokat, akik felkeresték a gyermek Jézust.

A karácsonnyal összekapcsolódó hagyományok így többféle forrásból erednek. A római világban a Saturnalia (dec. 17.) a vidámság és az ajándékozás napja volt. December 25-ét az iráni isten, Mithra születésnapjának is tartották, akit az Igazságosság Napjának neveztek.

A római újévkor (jan. 1.) a házakat zöld növényekkel és lámpákkal díszítették, a gyerekeknek és a szegényeknek pedig ajándékot adtak. Ezekhez a szokásokhoz járultak a germánok és kelták téli napfordulóhoz kapcsolódó rítusai, amikor a teuton törzsek behatoltak Galliába, Britanniába és Közép-Európába.

A magyar karácsony szó szláv eredetű, s szintén a téli napfordulóra utal. Kevesen tudják, honnan ered az ünnep elnevezése. Legvalószínűbb, hogy a korciti - fordul, lép szó származéka, és a téli napforduló örömére, az azt megelőző várakozásra utal. Ilyenkor ettek, mulattak, meggyújtották az ünnepi fahasábot, elfogyasztották az ünnepi süteményt, fenyőfát állítottak, zöld növényekkel díszítették a házakat, jókívánságokat és ajándékokat váltottak. A tűz és a fény a meleg és a hosszú élet jelképei, ezért mindig fontos szerepük volt a téli ünnepeken, akár pogány, akár keresztény felfogásban.

A középkor óta társítják a karácsonnyal az örökzöld növényeket mint a túlélés szimbólumait. Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, ami az évről évre megújuló természet mágikus jelképe. Állítása általános volt hazánkban, de múlt században feltűnő karácsonyfa teljesen kiszorította. A karácsonyt hagyományosan a család és a gyermekek ünnepének is tekintik, akik a kis Jézus (keleten és a katolikus nyugati vidékeken) vagy Szent Miklós, a Mikulás (nyugati protestáns országokban) nevében kapnak ajándékot.

Karácsonyi szokások

A karácsonyi ünnepek kezdete november végére, december elejére esik az eljövetelt és az Úrra való várakozást jelentő adventtel, ami egyben az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete az 5-6. századra nyúlik vissza, amikor heti háromnapos böjttel is megtisztelték. A szentestét megelőző négy ünnepi vasárnap és szentek névnapjai (András, Borbála, Miklós, Tamás, István, János) tartoznak bele. Fenyőágból, szalmából, négy gyertyából díszített koszorút készítenek, majd e gyertyákat, az egymást követő négy adventi vasárnap gyújtják meg.

Advent időszakát régebben a termelékenységi varázslás, a nők fizikai munkától való mentesítése is jellemezte, de a legelterjedtebb hiedelem a Lucázás volt. December 13-án, Luca napján a téli hosszú éjszakákkal, vagyis a sötétséggel Szent Luca átalakult boszorkánnyá. A boszorkányok elriasztására a kulcslyukba fokhagymát dugtak, az ajtófélfába kést állítottak, az ajtóra fokhagymával keresztet rajzoltak vagy a seprűt keresztbe rakták. E napon semmit se volt szabad kölcsönkérni vagy adni, nehogy az a boszorkányok kezére jusson. Luca napján kezdték el készíteni a Luca széket. A lányok Luca napján jósolták meg jövendőbelijüket, a fiúk hajnalban kotyolni, lucázni indultak. Ajándékba tojást kaptak.

A gazdasszony a szalmát a tyúkok alá dugta, a vendégeket, pedig a konyhába ültette le. A hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz a tyúkokra, ha elsőként legény érkezik aznap a házba. Luca napján készítettek Luca cédulát, Luca kalendáriumot, és ültettek Luca búzát. Főként a Dunántúlon elterjedt, de másutt is ismert népszokás a december 15-én kezdődő: Szállást keres a Szent család.

A katolikusok számára a karácsonyi ünnep fénypontja az éjféli mise melyet december 24-ről 25-re virradó éjszaka tartanak a templomokban, és amelyen rengeteg hívő és nem hívő ember vesz részt szerte a világon. Rómában az 5. században vezették be, a pápa azóta is minden alkalommal a római Santa Maria Maggiore templomban celebrálja. Karácsony napján a pápa kiáll a vatikáni palota erkélyére, és onnan adja áldását az emberiségnek, melyet nem csupán a rengeteg odagyűlt hívő hallhat, hanem világszerte valamennyien láthatjuk a médiák segítségével.

Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, óljaikat kitakarították. Különös hiedelmek kapcsolódtak ugyanis az állatokhoz. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, de ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta.

A karácsony napi népszokások célja a gonosz ártó szellemek elűzése, amit általában zajkeltéssel, állatbőrök, jelmezek, álarcok viselésével próbáltak meg elérni. Vidékenként eltérően a gyerekek, kolindolással, regöléssel, kántálással, betlehemezéssel. Ezt a dramatikus játékot eredetileg templomokban, majd később különböző változatban házakhoz járva adták elő a gyerekek.

Gyakran állatok is szerepeltek benne, a gyermek Jézust pedig élő kisbabával jelenítették meg. A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejében a királyokat Betlehembe vezető csillag és bibliai figurák találhatók. A szereplők: pásztorok, angyalok, Mária, József, előadják a Jézus születéséről szóló bibliai történetet.

Ezután a betlehemezők átadják ajándékaikat, jókívánságaikat, majd a háziak megvendégelik őket. Főként a Balatonfelvidéken szokás a betlehemezés másik fajtája, a bábtáncoltató betlehemes, itt színpadon, kis bábokkal játsszák el a történetet.

December 28-án, aprószentek napján tréfás mondókákat mondogatva, vesszőből font kis korbácssal veregetik meg a gyerekeket vagy akár az egész háznépet, hogy frissek és egészségesek legyenek.

Karácsony napjával egy újabb ünnepi szakasz veszi kezdetét, a karácsonyi tizenketted, mely 12 napig, január 6-ig, vízkereszt napjáig tart. Ez a nap egyben a vizek megszentelésének és Jézus megkeresztelésének ünnepe is. Vannak országok (pl.: Spanyolország), ahol e napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony.

Az adventi koszorú

András napjához legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hetes időszak advent ünnepe. Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Egy óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra és 24 gyertyát tett rá, utalva ezzel az ünnep valamennyi napjára.

A népszokás szerint koszorút kötöttek a nyári napforduló napján is, amikor legrövidebb az éjszaka, vagyis június 24-én Keresztelő Szent János, vagy a hagyományos hazai megnevezés szerint Szent Iván napján: virágokból, aratás befejeztével kalászos szalmából, szüret végeztével szőlőből. E nagy múltú szokások mellé a múlt század második felében került az adventi koszorú hagyománya. Az adventi koszorút az észak-német területeken, főleg protestáns környezetben készítették századunk elején, majd Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is. Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá, templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút a csillárra függeszteni.

Ez a szokás idővel annyiban módosult, hogy a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A rajta lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik.

A karácsonyfa

Szent estén világszerte szokás a karácsonyfa állítása. Karácsonyfa jelképrendszerét a kutatás máig nem tisztázta végérvényesen. Hazánkban Brunszvik Teréz állított először karácsonyfát 1824-ben. De hasonló szokás más vidékeken is volt, csak nem fenyőágat, hanem termőágat használtak erre a célra. Nálunk csupán a XIX. század második felétől lett népszerű, először a jómódú nemesi családoknál, majd mind szélesebb körben terjedt el. A kis gyertyák a karácsonyfa ágain az új fény eljövetelét szimbolizálták, és utat mutattak a Három Királyoknak a kis Jézus megtalálásához.

Régebben a fa és textil díszeket, és ha volt cukor, akkor a szaloncukrot is házilag készítették. Még ma is szimbolikus értelme van azoknak a díszeknek, amiket fenyőfánk ágaira aggatunk. Bizonyára kevesen tudják, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy- és papírlánc a bibliai kígyót idézi a bűnbeesés idejéből, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa csúcsára angyalkát, vagy csillagot tettek és piros almát, aranyra festett diókat akasztottak az ágakra. A karácsonyfára aggatott gyümölcs következő évi gazdag termés ígéretét jelentette.

A díszítés sokat változott az idők folyamán. A karácsonyfa ágaira gyertya helyett izzósor került (elkerülve ezzel az esetleges baleseteket) és a szaloncukrok, színes, bőséges választékából az kerül fel, ami csak szem-szájnak ingere. Szokás egyes helyeken továbbá az egyszínű karácsonyfa is, például egyik évben, piros, másik évben csak aranyszínű díszítéssel. Van, aki fényes, van aki a matt díszeket részesíti előnyben. Másoknak a szalmával, mézeskalács figurákkal díszített fa tetszik. Az aranydíszes fenyő soha nem megy ki a divatból, legfeljebb díszei változnak.

A szalmadíszek újabban igen kedvelt díszítő elemek. Csillag, harang, szív, toboz angyalka formái jól néznek ki a szalmafüzéres, piros szalagos fán. Újdonságnak számít a terrakotta-szín, amelyhez égetett agyag figurák valók. A legtöbb családban szentestén, amikor a karácsonyfát körülállják, minden lámpát eloltanak, csak a karácsonyfa fényei világítanak.

Karácsony a Földön

Írország
A gyerekek zsákot raknak ki a Mikulásnak, hogy abba tegye az ajándékokat. És hogy az öregúr se maradjon éhen, az asztalon rétest és egy üveg sört hagynak a számára.

Spanyolország
Itt az erkélyen át bemászó Télapó hozza az ajándékot. Január 6-án pedig a három bölcset várják a gyerekek, akik szintén ajándékokkal érkeznek.

Belgium
A gyermekek nem ilyenkor, hanem december 6-án kapják az ajándékot a Mikulástól. A karácsonyfa alá vagy a tűzhely közelében lévő zoknikba csak kisebb dolgok kerülnek. A karácsonyi reggeli különleges édes kenyér. Az ünnepi menü aperitiffel indul, majd tenger gyümölcseivel folytatódik, a főétel pedig töltött pulyka.

Mexikó
Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.

Norvégia
Karácsonyeste csészényi zabkását hagynak a pajtában, így akarják a rossz szellemeket távol tartani a háztól. A feldíszített fenyőfát a családok - kéz a kézben - körültáncolják, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.

Kenya
Még a templomokat is feldíszítik szalagokkal, virágokkal, léggömbökkel, zöld növényekkel. Az ünnepi vacsorát a szabadban készítik el, nyílt tűzön. Ilyenkor a távol élő családtagok is hazautaznak, ha csak tehetik.

Svédország
Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. Az ünnepi menü: hering és barna bab. A jó gyerekeknek a Mikulás a Jultomten, egy manó segítségével osztja szét az
ajándékokat.

Anglia
A gyerekek még időben levelet írnak a Mikulásnak, amit bedobnak a kandallóba, hogy az a kéményen át az Északi-sarkvidékre repüljön. Ha először az ajándéklista kap lángra, újra kell írni. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz. Anglia divatot is teremtett: itt kezdtek karácsonykor fagyöngyöt függeszteni az ajtó fölé.

Olaszország
Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belõle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.

Ausztria
A Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával. December 24-én pedig a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután
léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességgel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába.

Libanon
A családok karácsony előtt egy hónappal gabonamagvakat ültetnek. December 24-én pedig a cserepeket a karácsonyi barlang és a karácsonyfa köré helyezik. A barlang Jézus születésének helyszínére utal.

Franciaország
A kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A nagyobbak a felnőttekkel elmennek az éjféli misére, majd hazatérve ülnek az ünnepi asztalhoz.

Németország
A németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek, amelyek nagyon szépen mutatnak a téli éjszakában. A lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja.

Új-Zéland
A karácsony náluk a nyár közepére esik, ezért ilyenkor a többség piknikezik a szabadban, vagy a tengerpartra megy. Általában hideg sonkát és jégbe hűtött sört fogyasztanak.

Dél-Afrika
Itt is nyáron van karácsony. A kiadós ebéd után a családok meglátogatják barátaikat, és karácsonyi dobozokat adnak át egymásnak, amelyben rendszerint valami ennivaló finomság van.

Finnország
A Mikulás érkezése elõtt a finnek szaunáznak egyet. Karácsony napján a legtöbb ember elmegy a templomba és elhunyt szeretteinek sírjához, hogy gyertyát gyújtson emlékükre.

Ukrajna
A gyerekeknek az ajándékot a Jégapó három rénszarvas húzta szánon viszi. Vele van Hópehely leány is, aki ezüstkék, szőrmedíszítéses ruhát, fején pedig korona formájú hópelyhet visel.

Ausztrália
A Mikulás "szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra, vagy krikettet játszanak.

Csehország
Az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt. A Mikulás érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével.

Lettország
A lettek szerint a Mikulás a szentestétől számított 12 napon át hozza az ajándékot a gyerekeknek! Az ünnepi menü: barna borsó, rétes, káposzta és kolbász.

Portugália
Az ajándékok a tűzhely mellett felsorakoztatott cipőkbe kerülnek. Az ünnepi vacsora: sózott, szárított tőkehal burgonyával.

Svájc
Zürichben ilyenkor mesevillamos jár, amely körbeviszi a gyerekeket a városon. A srácok karácsonyi dalokat énekelnek, közben pedig édességeket osztanak nekik.

Amerikai Egyesült Államok

Ahány etnikum él Amerikában, annyiféleképpen ünnepli a karácsonyt. A Kelet-Európából származó család pulykát készít karácsonyra, de a lengyel nagyszülők még ma is a keilbasit (lengyel kolbász) kedvelik. Az olasz származású férj viszont ragaszkodik a lasagne-hoz.

Ünnepi ételek

Az ünnep egyik fénypontja a karácsonyi lakoma. Az esti vacsoránál mindennek meg volt a maga előírása és jelentése. Például jelentősége volt a szépen hímzett karácsonyi abrosznak is, amelyet kizárólag erre az alkalomra használtak. Karácsonykor piros csíkos terítőt tettek az asztalra, mert karácsonyi abrosznak varázsereje volt: bőséget, egészséget hozott, ezért később sütõ- vagy vetőabrosznak használták Az ünnep fontos kelléke volt az asztalon a kenyér, s valahol a kalács. Jelentősége volt annak is, hogy az asztalra kerülő kenyér egész legyen, hogy a teljes esztendőre bőven legyen.

Karácsonykor a főétel a pulyka és a diós-mákos bejgli. Szinte valamennyi karácsonyi ételnek volt mágikus jelentése. A bab, a borsó, a mák bőséget biztosított; a fokhagyma védte az egészséget; a diót használták a rontás elhárítására, sőt jövendöltek is belőle (egészséges dió egészséget, a rossz betegséget jelentett), a méz az életet édessé tette; az alma az egység, egészség, szépség, szerelem szimbóluma volt. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. A palócoknál például egy almát annyi felé vágtak, ahányan voltak a családban, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család vagy ha valaki eltévedne hazataláljon. A karácsonyi dióevés széles hazában elterjedt szokás volt.

A karácsonyi asztal elmaradhatatlan étele a hal. Ez városi hagyomány, és bécsi eredetű, hiszen rántva kell fogyasztani, és ez az elkészítési mód onnan terjedt el. Persze ennek az ételnek is van mágikus jelentése, magyar hagyomány szerint a halpénz, halpikkely sok pénzt jelent. Az ünnep idején nem hiányozhatnak az asztalról a sütemények sem. Szinte elmaradhatatlan a bejgli, emellett nagyon elterjedt a mézeskalács is. A mézeskalácsot már hetekkel az ünnepek előtt megsütik. A különböző figurákkal a karácsonyfát is szokták díszíteni.

Az ilyenkor szokásos ünnepi ételek a teljesség igénye nélkül:

levesek: borleves, halászlé, káposztaleves

sültek: libasült, kacsasült, rántott hal, rántott pulyka, gesztenyével töltött pulyka, héjában sült burgonya
tészták: mákos guba

desszertek: diós-mákos beigli, fatörzs, legényfogó, diós aprósütemények, mézeskalács, vaníliás kifli

Az igazi ünnep

A téli ünnepi szokások a századok során sokat változtak, de az ajándékozás szokása megmaradt. Karácsonyi fények gyúlnak a fenyőfákon, és az öröm az ajándékozásban is megnyilvánul. Sohasem az ajándék értéke a fontos, hanem a szándék, a figyelmesség, amellyel adják.

Az ajándékozás lényege, hogy gondolunk valakire, örömet akarunk neki szerezni, készülünk rá. Szentestén véget ér karácsony böjtje, és az ünnep fénypontja a karácsonyi lakoma. Az ünnepi asztalnál nem az a lényeg, milyen értékes étkészletet veszünk elő, hanem hogy a hétköznapoktól eltérően az ünnep jellegének megfelelő ételekkel, virággal, gyertyával vidámítsuk az asztalt és magunkat.

A szeretet ünnepén elfelejtjük mindazt a sok fáradozást, amit az ünnepre való készülődés okozott. A fenyőillatú meleg szobában örülünk egymásnak, az ünnepnek, az ajándékoknak. A nagy rohanásban megállunk egy percre, és egymásra figyelünk. Jó érzés, ha békében, szeretetben együtt a család.

(A bejegyzés megírásában segítségemre volt a http://kulturport.hu/)

2011-12-24T19:31:00.000+01:00

Karácsony este dallam száll,

Szívedbe hatol, s benne hál.

Angyalok énekét hozza a szél:

Szép Karácsonyt, boldogságot ígér.

Minden Kedves látogatónak Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánok!

Fejős Éva: Karácsony New Yorkban

2011-12-23T11:39:00.000+01:00

Kiadó: ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 444
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 480 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011

Fejős Éva gyerekkora óta ír könyveket: meséket, novellákat, krimiket.

Holtodiglan című krimije 1999-ben jelent meg. Készített mini krimiket, egészségügyi cikkeket, írt egy huszonkét részes „segítő” tévéfilmsorozatot a házi betegápolásról, Családban marad címmel.

A Duna Televízión vetített sorozat 1999-ben Nívódíjat nyert.

Nyolc éve a Nők Lapja újságírója. 2003-ban Minőségi Újságírásért Díjat kapott a petesejt-adományozás törvényi szabályozásában rejlő ellentmondások feltárásáért.

2011-ben Fejős Évának 3 könyve jelent meg: áprilisban a Dalma, júniusban a Helló, London és novemberben a Karácsony New Yorkban. Korábbi könyvei: Holtodiglan, Bangkok, tranzit

Hotel Bali, Csajok, Eper reggelire, A mexikói, Cuba Libre. Előkészületben: Karibi nyár

Szerencsémre az idén megjelent 3 regényét a megjelenéstől számítva rövid időn belül sikerült elolvasnom. Már nagyon vártam, hogy az írónő legújabb kötetét a kezembe vehessem, mert Fejős Éva az egyik kedvenc írónőm.

A Karácsony New Yorkban című könyvet december 6.-án reggel a Mikulás rejtette a csizmámba. Aznap már el is kezdtem olvasni és pár napon belül a végére is értem. Számomra ez a könyv nagyon fenomenális volt: nemcsak a borítója miatt (csillagok csillámporosak), hanem a történet is nagyon tetszett.

A történet szerint egy világsztárnak egy magyar lánytól (is) születik egy gyermeke, Martin, aki 16 éves koráig nem is tudja, hogy ki az apja. A fiú apja egy nagyszabású születésnapi és karácsonyi partyt rendez, ahová meghívja a szeretteit. Így a 6 gyermek először találkozik a másikkal. Az együtt töltött napok minden résztvevő életét megváltoztatja.

Így karácsony közeledtével ez a könyv nagyon ráhangolt az ünnepekre.

Az írónőtől ez volt a 8. könyv, amit olvastam. Úgy gondolom, hogy ezt a történetet érdemes lenne meg is filmesíteni. Az Igazából szerelem című filmhez tudnám ezt a regényt hasonlítani: ahogy nincs karácsony az említett film nélkül, úgy illik a karácsonyhoz Fejős Éva legutolsó, legújabb kötete.

Iván Kati: szerelem@szerelem.hu- Chatcsaták

2011-12-22T11:08:00.000+01:00

Kiadó: ATLANTIC PRESS
Oldalak száma: 250
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 270 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009

Az egyik barátnőm ajánlására olvastam el ezt a könyvet.

A történet szerint Csaba egy társkereső oldalon ismerkedik, miközben barátnője van. Miután Zsófi rájön, hogy kedves ily módon átveri, szakít vele és megpróbál új életet kezdeni, új kapcsolatot keresni, miközben még mindig Csabát szereti és érte epekedik. A férfit több nő is megtalálja, de nem jönnek be a számításai. A végére csak rádöbben arra, hogy Zsófiból csak egy van, ő az igazi, mert megérti őt a lány és elhatározza Csaba, hogy megpróbálja visszaszerezni. Az, hogy sikerült-e neki, a könyv végén kiderül.

Azért ajánlották nekem ezt a könyvet, mert hasonlót én is átéltem. Rájöttem én is arra, hogy a párom fenn van az egyik társkereső oldalon. Nekem azt vágták a fejemhez, hogy minek kutakodok utána, minek ellenőrzöm. Egy ideig elhitette velem, hogy törölte magát az oldalról, de hiába volt a végleges szakításnak más oka, a különválásban nagy szerepet játszott az is, hogy nem volt már meg köztünk a bizalom.

Ez a könyv azért tetszett, mer a történet egy átlagos, magyar emberrel is megeshet. Ehhez hasonló esetek nem mindegyike zárul pozitívan, de még a feladás előtt lehet előttünk egy kis reménysugár, hogy egy ilyen élmény akár pozitívan is zárulhat.

A történet nagyon aranyos és nincs túl bonyolítva. Könnyed, olvasmányos, laza, humoros regény.

Candace Bushnell: Nyár és New York

2011-12-21T10:17:00.000+01:00

Kiadó: GABO KÖNYVKIADÓ ÉS KERESK.KFT.
Oldalak száma: 392
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 270 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011
Fordító: Bozai Ágota

A fülszöveg:

A Carrie naplója című könyv folytatása, melyből megtudhatod, hogyan vált a Szex és New Yorkból ismert Carrie Bradshaw kisvárosi "verébből" - ahogy Samantha nevezte - nagyvárosi nővé, hogyan ismerkedett meg Mirandával, milyen vad partikon vettek részt hármasban, hogyan estek szerelembe, és hogyan ábrándultak nagyon gyorsan ki... Samantha Jones tippjei lányoknak New Yorkhoz: Ha egy férfi két év után nem kér feleségül, sosem fog. Lépj tovább! Soha ne adj fel egy jó lakást, még házasság miatt se! Mozgásod legyen gyors. És mindig olyan cipő legyen rajtad, amiben tudsz futni. Miranda Hobbs szabályai: Ne hagyd, hogy mások határozzák meg, ki vagy és mit tehetsz. Határozd meg magad. Minden pasi csalódás. Akárki akármit mond. Mert feministának lenni... azt jelenti, hogy ura vagy saját szexualitásodnak. Carrie Bradshaw útmutatója az igazi New York Cityhez: Shubert Theatre: érdemes felkeresni, ha már a színházi negyedben vagyunk. Voltam a kulisszák mögött! La Grenouille, elegáns francia étterem, itt volt az első New York-i randevúm. Kleinfeld Bridal a legnagyobb tekintély az esküvőiruha-fronton. Samantha ruhapróbájára lettem odarendelve (bár ő nem jött el).

Az egyik barátnőm ajánlotta ezt a könyvet, aki nagy Szex és New York sorozat rajongó. Mivel én még egy sorozatrészt sem láttam, csak a mozifilm első részét, így mondhatom, hogy tiszta, üres lappal vágtam neki ennek a könyvnek és el tudtam magamat vonatkoztatni a sorozattól. Így egy könnyed, laza, nőcis nyári regényt olvashattam, ami nagyon tetszett. A könyv végér elhatároztam, hogy ideje elkezdenem nézni a sorozatot is és mindenképp be kell szereznem az első részt, a Carrie naplója című könyvet, melynek csak a folytatása a Nyár és New York.

A főszereplők (Carrie, Samantha és Miranda) élete még csak most kezd összekovácsolódni. Carrie még csak ismerkedik a várossal, a másik két lány próbálja őt terelgetni.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert kellemes, pörgős olvasmány.

Edgar Wallace: A különös grófnő

2011-12-20T15:11:00.000+01:00

Kiadó: K.U.K. KÖNYV-ÉS LAPKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 252
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 290 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2011
Fordító: Németh Zoltán
Fordító: Varga István

Richard Horatio Edgar Wallace (1875.április 1. – 1932. február 10.) angol krimi-, újság- és színműíró. 175 regényt, 24 színdarabot és számos újságcikket írt. Regényeit több, mint 160 esetben filmesítették meg.

Ritkán szánom rá magam arra, hogy krimit olvassak. Ennek az az oka, hogy a szórakoztató irodalom (ezen belül is a romantikus regények) sokkal közelebb állnak hozzám.

Ez volt az első könyv, amit Edgar Wallace-től olvastam, pedig eléggé terjedelmes az írói munkássága és számtalan krimijét is megfilmesítették a ’60-as években.

Kicsit vonakodva kezdtem neki e regény olvasásának a műfaja miatt, de az írói stílus és a történet miatt szívesen olvasnék még Edgar Wallace műveket. Szívesem megnézném e könyv filmváltozatát is, mert a történet eseménydús annyira, hogy egy film alapja lehessen.

A fülszöveg:

A nevelőszülőknél felnőtt Lois Margareta Reddle-t munkahelyéről hivatalos iratokkal a Telsbury női börtönbe küldik. Az udvaron sétáló rabok között felfigyel egy nőre, akit különös körülmények között gyilkosságért ítéltek el. Az igazgató elbeszéléséből rádöbben, hogy az asszony nem más, mint az ő sosem látott édesanyja. Elhatározza, hogy mindenképpen bebizonyítja ártatlanságát. Közben új állásajánlatot kap: Moron grófnő titkárnőként kívánja alkalmazni. Lois beköltözik a grófnő palotájába, és ettől kezdve különös dolgok történnek körülötte. Egy autó kis híján halálra gázolja, egy ismeretlen csokoládét küld neki, melyet aztán éjjel valaki ellop a szobájából. Lois rádöbben, hogy valaki meg akarja ölni .

A szereplők a maguk módján szerethetőek: a titokzatos nőtől kezdve a makacs, önfejű nőn keresztül a minden lében kanál nőig szinte mindenki megtalálható és a karakternek megfelelően mindenki a maga módján alakítja a történetet. Persze a rejtélyes jó pasin a csendes, magányos háziúrral is találkozhatunk a könyvben.

Könnyed, kalandos, eseménydús női krimi, ami kiváló szórakozást nyújt jó pár órára.

(Edgae Wallace-ről a wikipedia.hu oldalon találtam információkat, ott bővebben lehet az életéről olvasni.)

Malorie Blackman: Rémálom a vonaton

2011-12-19T11:57:00.000+01:00

Malorie Blackman: Rémálom a vonaton

A mű eredeti címe: Malorie Blackman: The Stuff of Nightmares

Fordította: Bozai Ágota

Kiadta: Pongrác Kiadó (2010)

Oldalszám: 426 oldal

Ár: 2900 Ft

Malorie Blackman angol írónő, 1962-ben született Londonban. Mielőtt írni kezdett volna, rengeteg szakmát kipróbált: volt adatfeldolgozó, programozó, recepciós és egy ételkiszállító cég alkalmazottja is. Ebben az időben rengeteget utazott, ami nagy szerepet játszott abban, hogy később íróvá vált. Első könyve, a Not So Stupid 1990-ben jelent meg. Ma főállású íróként dolgozik: elsősorban gyerek- és ifjúsági regényeket, novellagyűjteményeket, televíziós forgatókönyveket ír, de színpadi művei is vannak. Ötvennél is több könyve jelent meg, melyek közül néhányat meg is filmesítettek. Munkásságával számos díjat érdemelt ki. Könyveivel a rasszizmus és az elnyomás ellen veszi fel a küzdelmet. Ma Londonban él a férjével és a lányával. (Forrás: pongrac.hu)

Malorie Blackman eddig magyarul megjelent kötete a Rémálom a vonaton, melynek fülszövege alapján egy másabb történetre számítottam.

A könyv olvasása nehézkesen indult, de kb. az 50 oldal után annyira magával ragadott a történet, hogy egy nap alatt elolvastam a 426 oldalas kötetet.

A regény több fejezetből áll, aminek a fő vonala egy vonatbaleset. A főszereplő Kyle, aki betekintést nyer az utastársai rémálmába. Minden 2. fejezet egy-egy rémálom, közben pedig Kyle sorsát olvashatjuk, a vonatszerencsétlenségtől a megmentésig.

A történet fő vonala a halál, a család szétesése. Milyen hatással lehet egy gyerekre, amikor az anya elhagyja a családját? Mit érezhet egy gyerek, amikor az apja öngyilkos lesz? Mint az emberek nagy része, a gyerek is magát hibáztatja azért, ami családjában történik. Úgy gondolom, hogy a szülők feladata az is, hogy a gyerek értésére adni, hogy mi miért történik. Lehet, sokaknak úgy tűnik, hogy minél kisebb a gyerek, annál kevesebb dolgot fog fel, de szerintem egy nagyon kis gyerek is le tudja szűrni azt, hogy akiket ő szeret (szülők) nincsennek jóban.

E könyv főszereplője, Kyle már elég nagy fiú (13 éves, ha jól vettem ki). Nem igazán tudta feldolgozni, ami a szüleivel történt. Azt hitte, hogy a szülei válsága miatta következett be. Egy vonatbaleset kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön arra, hogy a szülei szeretik őt, mellette vannak annak ellénére is, hogyha már nincsennek már vele és kett5őjük között nincs minden rendben.

Kyle valami csoda folytán betekintést nyer az utastársai rémálmaiba, amiből rájön ő is és az olvasó is, hogy mindenkinek megvan a saját keresztje.

Mire a könyv végére értem, sajnáltam, hogy vége lett, mert nagyon magával ragadó, lendületes volt a történet. A könyv fülszövegében azt a tanácsot is olvashatjuk, hogy ezt a regényt ne olvassuk éjszaka. Igaz, elborzasztó volt 1-2 rémálom, de szerintem nem annyira veszélyes, hogy éjszaka ne olvassuk.

A kötet tanulsága számomra az volt, hogy ne féljünk szembeszállni a legnagyobb félelmünkkel sem, mert legyőzhető.

Advent

2011-12-18T11:44:00.001+01:00

Katolikus liturgiának megfelelő adventi koszorú, három lila és egy rózsaszín gyertyával

Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.

Az adventi időszak

Advent a karácsony (december 25.) előtti negyedik vasárnappal – más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal – veszi kezdetét,és karácsonyig tart. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.

Advent első vasárnapja, a keresztény egyházi év első napja mindig november 27. és december 3. közé esik.

A december 25. előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja, az azt megelőző advent harmadik vasárnapja, és így tovább. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis szenteste (ebből következik, hogy advent első vasárnapja nem lehet később, mint december 3.).

Az időszak neve

Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.

Szokások

Egyházi szertartások és szokások

A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap (gaudete vasárnap) az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.

Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani.E szertartásokon különös hangsúlyt kap a megváltó várása és Szűz Mária tisztelete.

Ugyancsak adventhez köthetők az ó-antifónáknak nevezett egyházi énekek. Nevük onnét ered, hogy az „Ó!” felkiáltással kezdődnek.

Szentcsalád-járás

A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a Szent Családot ábrázoló képet, és e képnél imákat mondanak, s kisebb szertartásokat mutatnak be. A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.

Böjt

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Adventi koszorú

Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe, a koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A negyedik színe a bűnbánat színe, a lila - az adventi felkészülés során ugyanis ugyanúgy önmegtartóztatással, bűnbánattal készülnek a keresztények a közelgő karácsonyra, mint húsvét előtt. A rózsaszín gyertya pedig a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt jelenti, az öröm színe a fehér, de ha ez lilával keveredik, akkor rózsaszín lesz belőle. Az elvilágiasodott szokások szerint azonban, ma már sokfelé különböző színű gyertyákkal díszítik az adventi koszorút, zöld, sárga, kék, fehér, arany, ezüst, narancssárga és szinte bármilyen színű lehet. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon.

Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm. A gyertyák egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);
zsidó nép – akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény);
Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);
Szűz Mária – aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya).

Adventi naptár

Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt. Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük. Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

(Forrás: wikipedia.hu)

Paulina Éva: Határtalan szerelem

2011-12-13T13:21:00.000+01:00

Paulina Éva: Határtalan szerelem

Kiadó: K.U.K. KÖNYV-ÉS LAPKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 364 Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT Súly: 380 gr Nyelv: MAGYAR Kiadás éve: 2011 Ár: 2900 Ft

Paulina Éváról eddig nem sok mindent tudtam, így a honlapján néztem utána.

Kisvárdán született 1956-ban, a gyermekkorát a Szabolcs megyei Dombrádon töltötte. A nyíregyházi tanárképző főiskola elvégzése után hamarosan a Szolnok megyei Néplapnál jelentkezett munkára.

Újságíróként dolgozott, amikor megjelent első könyve, a Zenészballada, amely Szécsi Pálnak állít emléket. Az első könyvet követte a többi, de egy idő után úgy érezte, hogy változásra van szüksége, és 2000-ben Kanadába költözött. Nemcsak az életén akart változtatni, hanem a gondolatain, a világlátáson is. Nem mintha azokkal valami baj lett volna előzőleg, de úgy érezte, másképp akar írni, mint addig, és ehhez új közeg kell, új élmények, új környezeti hatások.

”Másképp akarok írni...fogalmam sem volt, hogy hol keressem a kulcsot hozzá, csak azt tudtam, hogy meg akarok újulni. Még szebben, még jobban akarok írni, hogy ami fáj a történetben, az még jobban fájjon, hogy ami szép a történetben, az még jobban lenyűgözzön.

Minél hazugabb és cinikusabb köröttünk a világ, én annál jobban hiszek az őszinte, tiszta szó erejében.”- mondta Paulina Éva a honlapján közzétett önéletrajzában.

Egy olyan időszakomban volt szerencsém ehhez a könyvhöz, amikor nagy szükségem volt egy kis romantikára. Igaz, e könyvben a szereplők élete nem fenékig tejfel.

Andrea és anyukája története akár a szomszédunk vagy a saját történetünk is lehetne.

Andrea édesapját tisztázatlan körülmények között meggyilkolják. A jobb élet reményében költöznek el Kanadába, ahol eleinte az anya új férjénél laknak. De a számításaik nem jönnek be. Sok szenvedés után Andrea az édesanyjával elköltözik a férfitől. Később a lány megismerkedik egy amerikai fiúval. Mint ahogy lenni szokott: Jake gazdag családból származik és a szüleinek nem tetszik a lány. Annyira nem, hogy kiderítenek a lány múltjáról mindent és „javasolják” neki, hogy minél hamarabb térjen vissza Magyarországra. Andrea egyik napról a másikra hazatér, melynek igazi okát még az anyukájának sem árulja el. Jake Andrea Kanadában maradt anyukájától tudja meg, hogy szerelme Magyarországon van. A fiú első dolga a legkorábbi Magyarországra tartó gépre jegyet foglalni.

Egy olyan sors története tárul elénk a könyvben, ahol az anya és lánya sok nélkülözések közepette éli az életét. Andrea hiába okos és szép, elvekkel és álmokkal, rá kell jönnie arra, hogy olyan világban él, ahol ezek nem számítanak.

Sajnos, a mai világban nem igazán számít a tiszta emberi értékek. Ma már szinte mindenben a pénz dönt, még a szerelemben is. Andrea és Jake kapcsolata jól példázza azt, hogy a szerelem nem ismer határokat és ha szeretünk valakit, megteszünk érte bármit.

December 13. Luca nap

2011-12-13T09:41:00.000+01:00

Az adventi időszakra - mely, mint tudjuk a karácsony előtti várakozás ideje - több ünnep is esik, ezeket pedig feltétlenül érdemes szóba hozni a hozzájuk kapcsolódó néphagyományok, illetve népszokások miatt.

A mára eső népszokás, néphagyomány: a Luca nap, december 13.

Luca egy katolikus szent volt, a vakok, szemfájósok, utcanők és menyasszonyok védőszentje. Például Svédországban nem sok köze van ennek a szentnek a Luca napjához. Luca nevét a lux szóval lehet összefüggésbe hozni, melynek jelentése fény. Úgy is nevezték egyes helyeken, hogy fényhozó. Ehhez a naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik.

Az úgynevezett asszonyi ünnepek közül Luca napja hazánkban a legjelentősebb. Ezen a napon az asszonyoknak és a lányoknak tilos volt dolgozni. Nem is egy történet szól arról, hogy hogyan büntette Luca azokat, akik ezen a napon szőni, fonni, varrni vagy mosni mentek.
Az ardói lányok például ezen a napon szerelmi jóslásokat végeztek. Érdekel, hogy hogyan tették? Összeverődtek és csapatostól elindultak. Egy lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac megijedt, akkor röfögött. Ez nem feltétlenül jelentett jót, ugyanis az jelezte a közeli házasságkötés eljövetelét, ha a disznó nem szólalt meg. Ha pedig már elröffentette magát, akkor annyi évet kellett várni, amennyit röfögött.

Luca nap estéjén és éjszakáján nemcsak tréfálkozni lehetett, de még a lopkodás is megengedett volt. Voltak, akik az udvarokon álló kútból vizet loptak, volt, aki bohócnak öltözve koldulni indult. Rengeteg ház udvara reggelre kapu nélkül maradt, mert a lopkodók magukkal vitték. Megtalálni csak valamelyik szomszédnál lehetett, vagy egy gödörbe vagy a pincébe hajítva.
Szintén ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, aminek karácsonyra kellett elkészülni. A lényeg, hogy minden nap kell rajta csinálni valamit. A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek. Ha valóban meglátja az illető, kik a boszik, akkor aztán spuri haza, mert különben azok széttépik. Maradt is fenn egy mondás, mely így szól: Lassan készül, mint a Luca széke. A mise után el kellett égetni a széket.

Luca napi szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, hogy karácsonyra kikeljen. Akkor a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Luca napjától figyelték az időjárást is. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható.
Régen december 13-án egy fehér ruhába öltözött Luca végigjárta a házakat és megkérdezte az ott lakó gyerekeket, hogy tudnak-e imádkozni. Aki nem tudott, annak kijutott Luca félelmetes pálcájából, aki tudott, az pedig nem kapott ajándékot. Egyszóval nem éppen egy védőszent volt ez a Luca, úgy is emlegették, mint a gyerekek rémét.

Vagy ott vannak a nagylányok. Süteményt sütöttek és minden kis kalácsban elrejtettek egy fiúnevet. Amelyik utoljára maradt meg, az a fiú volt a várva-várt jövendőbeli. Híres volt még a Luca-cédula is. 12 papírra ráírták 12 fiú nevét, egyet pedig minden nap tűzbe vetettek. Akinek a neve rajta volt az utolsó fennmaradó cédulán, az volt a leányzó jövendőbelije.
Nos, hogy ezek közül a babonák és szokások közül melyik igaz, azt nem tudni. Mára már biztos, hogy kihaltak ezek a hagyományok. Mégis, ha valamelyik tetszik neked, Te magad is kipróbálhatod. Sok szerencsét!

Luca nap legendája

Őseink nagy jelentőséget tulajdonítottak ennek a napnak. A Gergely-féle naptárreform (1582) előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja, a téli napforduló. Luca napja a nevében őrzi fényre utaló eredetét. Lux=fényesség. Szent Luca a szemfájósok védőszentje, azonban a Luca napi népszokások nem hozzá, hanem az ősi hiedelemvilágból származó ártó nőalakhoz (boszorkányhoz) Luca-asszonyhoz kapcsolódnak.

E naphoz kötődő legismertebb hagyomány, hogy ekkor kellett elkezdeni a bűvös erőt adó, a boszorkány felismerését biztosító „lucaszék” készítését, aminek alakját, formáját szigorú előírás szabályozta. Hagyományosan kilencféle fából: kökény-,boróka-,jávor-,körte-,som-,jegenyefenyő-,akác-,cser- és rózsafából. Karácsony éjszakájára kellett elkészülnie szög nélkül, fa ékekkel. Minden nap csak egy kicsit szabadott dolgozni rajta, innen ered a mondás:”úgy készül, mint a Luca-széke.” (Érdekességképpen, az egyik forrásmunka szerint a lábak:csertölgy, akác, kőris; a lábakat összekötő rúd:bükk, fekete dió, szelíd dió; a csapok:vörös-,és lucfenyő,aprólevelű és nagylevelű hárs; valamint cseresznye és gyertyán fából készültek.)

A lucakalendárium szerint Luca naptól karácsonyig minden nap feljegyezték az időjárást. Ez a tizenkét nap az új esztendő tizenkét hónapjának felel meg, és amilyen időjárás jellemezte az egyes napokat,olyan időjárásra lehetett számítani a következő év megfelelő hónapjaiban is.

A bejegyzés megírásában segítségemre volt http://www.steinergergely.eoldal.hu/ és a http://www.sulinet.hu/.